Hosszú, végtelenül hosszú volt a délután, a várakozás izgalma sem tudta gyorsabbütemre serkenteni az öreg falióra lomha mutatóit. De végre ... A szomszéd szobában ezüstös csilingeléssel fölkacag a kis csengő és a gyermekek előtt föltárul az álmok birodalma: az ezernyi fényben tündöklő karácsonyfa.

A tágranyílt gyermekszemek szelíd kékségében csillagszerű sugárzással tükröződnek az imbolygó gyertyafények és a tarka üveggömbök villódzásai. Mintha ezüstből, aranyból vagy valamely ismeretlen drágakőből készült volna valamennyi dísz. Pedig a legtöbbjük csak üvegből van. Igaz, hogy a közönségei üveg hosszú utat tesz meg, amíg sokszínben ragyogó karácsonyfadísz lesz belőle.

A díszek alapanyaga egy kb. ujjnyi vastag üvegcső. Ezt magashőfokú szúrólángon 10-12 cm-es közökben megolvasztják és az olvadás helyen eltépik, miáltal a csődarab közepén zárt ballon keletkezik.

A következő munkamenetben ezt az üvegcsövecskét újra felhevítik és olvadó állapotban a nyitott végén levegőt fújnak bele, miközben állandóan forgatják. Az izzó üveg a levegő hatására szappanbuborékszerűen tágul és könnyen alakítható, az alakítás mindenesetre nagy gyakorlatot és ügyességet igényel.

A különféle üveggolyócskákba belülről ezüstnitrát oldatot engednek, amely a golyók belső falán lerakódik és a csillogó tükörszerű ezüstbevonatot adja. A munkásnő kezét a maró oldat ellen gumikesztyű védi. A felesleges ezüstoldatot meleg vízben kiöblítik, majd a golyócskákba meleg levegőt fuvatnak, így a szárítótálcákon egykettőre megszáradnak.

Ezután következik a golyók díszítése különböző festékekkel, üvegporral, műhóval stb. Egyes nagyobb díszeket kívülről áttetsző színes festékkel vonnak be, míg a különleges alakú díszek préseléssel készülnek és belsejük is festve van. A kész karácsonyfadíszeket vatta közé csomagolva szállítják.