Az új év Párisban

Enyhe tavaszias napra virradt a város, mely lassankint kezd fölébredni. Páris későn kel Budapesthez képest, a Szilveszter estét pedig lakói olyanforma korhelykedéssel töltötték, mint nálunk: vendéglőben vacsoráltak, megtöltötték a színházakat és más mulatóhelyeket s késő éjjel tértek haza.

Volna tehát különös okuk is a lustálkodásra, de mintha épen ma korábban kelnének a szokottnál, mint a hogy én is arra ébredek fel, hogy egy öreg koldus énekelve végigsántikál az ablakom alatt. Magamnak kellemesebb szerenádot is tudok képzelni, de a szegény öregnek valószínűleg legszebb zene a kövezetre lehulló pénzdarab csengése, ez pedig ma bővebben hull, mint máskor, hiszen ma új-év napja van, általános adakozás, bőkezűség napja.

Régi szokás ez a francziáknál, ha nem akarjuk is egyenesen a galloktól leszármaztatni, a kiknél új-év napján szokásban volt a szent növényük (gui) osztogatása, annyi bizonyos, hogy évszázadok óta fenn áll s a forradalom, a múlt nagy üldözője sem bírta kiirtani.

Hiába tiltotta el a karácsony-új-évi barakkok felállítását, megjelentek azok újra, megvannak ma is és meg van velük együtt az étrenne, az új-évi ajándék szokása. Az étrenne! Milyen édes szó ez a franczia fülének, különösen, ha inkább kapni akar, mint adni! A cseléd abban a reményben tűr, hogy az étrenne kárpótolja a kiállott boszszúságokért s ha csalódik, legalább nincs ok, a miért tovább tűrjön.

Effélék járnak eszemben, mikor a mosolygó tavaszias idő kicsal az utczára, hogy lássam az ünneplő várost. Elindultunk tehát az Elysée -palota felé.

A Boulevard Saint- Germainen fényes katonai parádé közeledik felénk, daliás cuirassier-ek csillogó mellvérttel robognak egy nyitott hintó előtt és után, amelyben két idősebb úr viszonozza folyton a közönség üdvözlését. - A köztársaság elnöke megy viszszaadni a senatus elnökének az új-évi látogatást.

Az államfő kíséretével, de magával  az utczával is a hol járunk éles ellentétben álltak a koldusok, akikkel lépten nyomon találkoztunk.

Fájdalmas látvány volt a nyomornak ez a nyüzsgő kiállítása, főképp e fényes keretben. Így ballagtam vendéglőm felé ebben a frivol városban. Ebéd végén a desserttel együtt a garcon egy kis tányért is letesz elém, rajta szivar, gyufa, narancs.

- Mondja csak Leon, a gazdája adja ezt?
- Nem , a személyzet.
Ebből megértettem, hogy most rajtam a sor adni. Reméljük, hogy mindenki kapott ma étrenne-t.

Szigetvári Iván