Egy „svéd” cselédszoba ágyán ülve, szemén monoklival halt meg Szomory Dezső
Két dráma, egy kötetre való lírai költemény, egy 4000 kötetes könyvtár, két monokli, egy egyiptomi faszobor, két pár cipőfűző és egy tollszár maradt utána
Szomory Dezső a nyilasuralom legvadabb tobzódásának napjaiban halt meg. Haláláról a nyilas sajtó természetesen vett tudomást. Ezért a sok kósza hír, amely az ostrom után a nagy író haláláról elterjedt.
Az igazság ez:
Szomory Dezsőt november közepén öccse, Szomory Emil Szent István-körúti lakásáról, ahol a német megszállás óta megbujt, a nyilasok egy pozsonyiúti svéd védett házba hurcolták. Új hajlékában azonban meghitt barátok várták, Füsi tanár és Valér Sándor. Már tizenöten laktak itt, az író mégis „külön” lakosztályt kapott: egy cselédszobát. Poggyásza: néhány ruhadarab, nyaláb kézirat és egyetlen könyv, Sainte-Beuve: Causeries du Lunki-je volt….
Lakótársai istápolták, segítették. Különösen Schubert Ernő festőművész vigyázott rá. Szomory a kis cselédszobában is megőrizte jellemző szokásait: délután 3-kor kelt és hajnalban tért nyugovóra. Utoljára Schubert Ernő beszélt vele november 30-ának hajnalán. Füsi József naplójából tudjuk meg az ágyúdörgés közben folytatott utolsó beszélgetésnek részleteit:
- Vége nemsokára az egésznek – mondta Szomory Dezső – én érzem és érzem azt is milyen tehetségtelen dolog volna meghalni az utolsó negyedórában…
Fél öt tájban megszólaltak a kakasok és megszólalt az író is:
- Subi, hallod, szólnak a kakasok! Ugyan nem igazi kakasok ezek sem, mert itt élnek a szűk udvarokon, de mégis a hangjuk olyan mint a szabad kakasoké…. Ilyenkor én már el szoktam aludni…..
Azután bevette az altatót és elaludt. De délelőtt 11 óra tájban még egyszer felkelt. Kicsit dudolt, majd kinyitotta a konyhaajtót, de menten be is csukta, mert ott már javában folyt „a lakodalmas főzés, rezesbanda módjára” – ahogy annyiszor gúnyolta az üres fazekak kongását.
Délután halva találták, ágyán ülve, narancssárga pizsamájában, monoklival a szemén.
Az orvos megállapítása szerint szívroham ölte meg őt. Hetvenhatéves volt. Nem maradt utána más földi jószág, mint óbudai lakásán egy zongora és néhány festmény, a Szent István-körúton 4000 kötetes könyvtár, amelyre ráomlott a mennyezet és amelynek könyveit a romok alól is lopkodják (itt az ideje, hogy a Nemzeti Bizottság védelmébe vegye!) és a pozsonyiúti cselédszobában két monokli, három borotva, egy miniatűr egyiptomi faszobor, két pár barna cipőfűző, egy vékony tollszár néhány tollal és Kéziratok. Feltűnően sok a hátramaradt magyar- és francianyelvű vers. Egy finom kötetre való.
Kibetűzni csak az a szedő tudná, aki évtizedeken át szinte „monopolisztikusan” szedte Szomory kéziratait. Mindenesetre váratlan: Szomory Dezső mint lírai költő. Két színdarab is maradt a kéziratban: Magdus, pesti társadalmi dráma, amilyent Szomory oly sokat írt és a Sába királynője, az olyan régen ígért bibliai legenda.
Mennyire szomorys a darab tirádás hangja, amikor Belkisz, Sába királynője megjelenik Salamon előtt. Ime egy részlet:
Salamon: Igy egyedül, liliom?
Belkisz: Igy alázattal… nem több ez, mint mind? Egész virágözőn nem több?... Ha azt mondod, liliom… így magányosan, egy szál, nem szebb? Nem több? Ne essünk terhedre itt, volt óhajom, lásd! Sok színes, zengő népem, mező és nyáj, ami követ, a kapuknál építi sátrait… Elküldtem minden hölgyemet, hogy így tűnjek fel előtted, védtelen – egy fénylő porszem csak, amit a szél hozzád sodor boldog Arábiából, - itt vagyok! Judea királya, aki szól.
Érdekes még az iratcsomóban a Sába királynője német fordítása is. Szintén Szomory műve.
A temetés dolgában Füsi József professzor, a kiváló író járt el. Amikor az V. ker. előljáróság tisztiorvosi hivatalában jelentette, hogy Szomory Dezső író meghalt, az egyik ott dolgozó hölgy kijavította:
- Nemde Welsz Dávid?
- Lehet kérem, - válaszolta Füsi – én azonban Szomory Dezsőnek ismerem.
Igy távozott a földi terekről egy lángeszű magyar író, annyi megejtő mennyei zengzet poétája..
(m. gy.)
