|
Szabadság és rend
Budapest, április 15. Magyarok, emberek! Mit tántorogtok, mint az ittasok az új szabadságtól? A szabadság nem manna, ami égből hull a földre, nem narkotikum, amelytől zúgó fejjel elbódulunk, nem is osztályok kiváltsága, legkevésbé arisztokratikus fogalom. A szabadságba beleszületni nem lehet! A szabadságot ki kell érdemelni, a szabadságért birkózni, verejtékezni kell, mint Isten áldásáért, a kenyérért, amely mindennap elfogy és újra és újra meg kell szerezni.
Magyarok, emberek, értsetek szót: népünk túlnyomó többsége leszokott a szabadságról, leszoktatták róla! Nemzedékek törődtek bilincsbe és szolgaságba. Az egyéni függetlenség önérzete elsorvadt a magyar lélekből. Hol nyílt, hol álcázott önkényuralom, hamisított népképviselet, tízezer főnyi érdekszövetkezetnek berendezkedett állam és államhatalom törte a magyar gerincet, úgyhogy közhitté vált: hazánkban, mint a rókalyukban, csak görnyedve lehet élni, megélni, előrejutni, emelkedni. Hányszor éreztük borzongva: homályos, nyirkos légkör vesz körül, mint egy halálmadár. Nem volt ennek foga és mégis összemorzsolta a közerkölcsöket, nem volt gyomra és mégis felemésztette a nemzeti közmunkásság kincsét, vagyonát. Ez a fojtogató légkör abból a mocsárból párolgott, amely közpénzen fizetett léhűtők komiszságából, a tivornyák csatornáinak levéből, ártatlanok véréből és részeg választók nyálából gyűlt össze. Ez a mocsár volt a magyar történyhozás! Váltakozó kormányzataink legtöbbje alig érzett együtt a nemzettel, tehát nem organikus, csa mechanikus alkatrészei voltak: nem vezéreltek, csak kormányoztak: nem volt tekintélyük, csak többségük; nem a nép millióival, velünk éltek, hanem a nép millióin, rajtunk. Ez a közel félszázados állapot a valódi felelős kormányzatnak és a valódi népképviseletnek, egyszóval a demokráciának nyílt és cinikus megtagadása volt. A százezernyi tisztviselői státus nem a dolgozó társadalomnak, hanem a mindenkori kormánynak és pretoriánusainak volt lefelé pökhendi, felfelé hajbókoló lakája. A tisztviselő urak mindig bilincset zörgettek; vagy azért, hogy másokra rakják vagy azért, hogy maguk viseljék. Mi következett ebből? Ingatag kezelése az ingadozó intézményeknek: bizonytalanság a jogéletben; meghasonlás az állam célja és az állampolgárok törekvése között. Igy tört ketté a nemzet egysége. Igy hasadt két részre a társadalom. Egyik oldalon a fizető, másik oldalon a fizetett emberek. A hivatalos Magyarország ötven évig farkasszemet nézett a „nemhivatalos” Magyarországgal. Mi volt a magyar honpolgár életrajza? Az államért születtünk, az államért éltünk, az államnak haltunk meg. Vért, vagyont, munkát adtunk az államnak, amelynek százezer édes és millió meg millió éhes mostohagyereke volt. Az új szabadság véget vetett a bitorlás korszakának. Mit hirdet az új szabadság? Az állam érdeke nem lehet más, mint az összességé. Az állam függetlensége: mindnyájunk szabadsága. Az állam gazdagsága: mindnyájunk ereje. Még a szabadságért is áldozatot hozunk a demokráciának: ha kell, fegyverrel védelmezve meg szabadságunkat. Hirdetjük, hogy az állam, mely általunk van, - érettünk legyen! Nincs jussa senkinek, sem államnak, sem kormánynak, hogy elorozza Isten jogát és különbséget tegyen ember és ember között. Szabadság, rend, munka, becsület: ez a jelszavunk. A város és a falu dolgozó milliói már régen tudják, hogy szabadság nélkül nincs rend, de azt is megértik, hogy rend nélkül nincs szabadság! A zuhatag önmagára hagyva rombol: fékezve gépeket hajt; az elfojtott gőz mindent szétszakít: a fékezett gőz az emberi haladás jótéteménye. A szabadság és a rend tehát szervi alkatrészei a demokrácia szervezetének, éppen mint az emberi test bármelyik szerve alkatrésze magának a testnek. A szerveket a testtől különválasztani nem lehet: sem értelemben, sem érdekekben, sem érzelmekben. Minden korszakalkotó változás gyökerekig ható megrázkódtatásokkal jár. Ebbe bele kell nyugodni azoknak a polgártársainknak, akiknek a mai közélet szabadmozgása, hangja nyers, mert megszokták a széláramlatoktól védett előszobák fülledt levegőjét. Igen, uraim, a „beati possidentes” , a boldog birtokosok ideje lejárt, órájuk hajszálrúgója elpattant! A magyar népuralom útját fel nem tartóztatja többé semmi földi hatalom. Mi, a magyar demokrácia veterán harcosai, politikai meggyőződésünket az örök igazságból, igazságainkat pedig a magyar történelemből merítjük. Századok tapasztalata mindet igazol: az elmúlt évtizedek, évek, hónapok és napok irtózatos tanuságai nekünk adtak elégtételt. A magyar jövendő pionárjai mi voltunk és mi vagyunk!
A történelem ítélőszéke virággal hinti be azok emlékét, akik velünk küzdöttek, szenvedtek, bitófán vagy poroszlók sortüzében haltak vértanúhalált. Azoknak emlékét pedig, akik a népáruló zsarnokságnak csaptak fel és tőrt döftek a nemzet szívébe, a magyar história le fogja köpni.
Lázár Miklós
|