Az utóbbi időben mind gyakrabban közölnek a lapok panaszos leveleket, amelyek szerint tömegcikkekkel rendelkező üzletekben, elsősorban pedig a mindennél fontosabb árut kiosztó élelmiszerboltokban, zajos jelenetek játszódnak le, amelyek igen sok esetben maguk a kereskedők, vagy személyzetük tagjai idéznek elő.

Közülük igen sokan nem veszik figyelembe, hogy korábban mekkorát köszöntek a boltjukban vásárló, környékbeli lakosoknak, hanem az áru- és élelmiszerbeszerzés mai nehézségei közepette önkényesen, szinte úgy viselkednek, mintha kegyként adnák el áruikat, amelyeknek rendelkezésére bocsátása, a készletek biztosítása és felszállítása pedig illetékes tényezők sokszor sziszifuszi munkájának, ügybuzgalmának eredménye.

Munkatársunk e heti ellenőrző körútján a B. L.- utca és a Z. utca sarkán, egyik rózsadombi boltban szemlélte végig, eddig nem tapasztalt élményekkel, a legfelháborítóbb basáskodást. Az üzletben éppen egy asszonyt kért 30 kg. burgonyát. Mikor a fűszeres a zsákhoz indult, a mögötte álló asszonyka bátortalanul szólt:
- Legyen kedves mindjárt nekem is 4 kiló burgonyát…
A fűszeres gorombán szólt rá:
- Ne zavarjon, kérem!
Bár ő volt a soron következő, szó nélkül hagyta az inzultust, miközben mögötte egymásután érkeztek, a vevők, sort alkotva. A 30 kiló kiszolgálása után azonban a fűszeres kihúzta magát, széles gesztust téve, stentori hangon így kiáltott rá a második hölgyre:
- Mivel pedig az előbb zavart, most megbüntetem: álljon a sor legvégére!
Az asszonyka szó nélkül elhagyta az üzletet, a sorbanállók azonban nem hagyták a jelenetet minden szó nélkül…