A hegyi csapotok különleges felszerelésű és kiképzésű gyalogosok, akik az égbenyúló hegyeken végzik nehéz szolgálatukat. Harcaikat kisebb csoportokban vívják és ha napokig sem jut hozzájuk újabb parancs az írdatlan rengetegben, akkor is tudják kötelességüket. Itt jut igazán szerephez az egyéni rátermettség, a szívósság és a találékonyság! Télen sítalpat kötnek és úgy harcolnak. Ősi jelmondatuk: „Innen egy tapodtat sem!”

Jó kezekben vannak a magyar hegyek, mert a havasi gyopáros hegyi csapatok a helyükön vannak!...
A mai idők követelte „villám”-csapat a búzavirágkék hajtókája gyorsfegyvernem. Ló, kerékpár, páncéljármű, gépkocsi: minden van benne! Mikor, melyik terepre mi való, - minden feladatra van „gyorscsapatunk”!

A gépkocsizó gyalogság terepjáró gépkocsijaival közelíti meg az ellenséget. Gyorsan és merészen! Igyekszik az ellenség oldalába, hátába kerülni, hogy bekerítse. Ahol már nem lehet az ellenséges tűz miatt gépkocsin maradni: ott leszállnak és gyalogságként küzdenek tovább, hogy feladatuk elvégzése után újból gépkocsira szállva. Üldözzék és végleg megsemmisítsék az ellenséget.

A kerékpárosok zajtalanul suhannak a végtelen utakon. Merész fellépésükkel meglepik az ellenséget és felborítják annak minden számítását gyors megjelenésükkel. Nem könnyű dolog ám órákhosszatt „taposni” széllel szemben, hegynek föl, esőben, sárban! Ehhez magyar kerékpárosok kellenek, akik a közelmult harcaiban is igazán rászolgáltak hatalmas teljesítményeikkel mindenki dicséretére.

Lovasságunk világhírű. Nincs lovascsapatok között a magyar huszárnak! Az orosz hadszíntéren is bebizonyították, hogy a mai „gépkorszak”-ban is kell a lovas! Kitartó lovaglással, fordulatos, rajtaütésszerű támadásokkal szüntelenül nyugtalanítják az ellenséget és különösen a biztosító- és felderítő-szolgálatban kiválóak. Közmondásos a magyar ember lószeretete: az igazi huszárnak legjobb pajtása a lova. Először mindég arra gondol, csak aztán néz a maga pihenője után!

Páncélosaink már nem egyszer bebizonyították, hogy ebben az új, félelmetes harceszközben is kiválóan megállják helyüket. Feltartóztathatlanul rontanak az ellenségre, amely nem tud a magyar páncélosok rohamának ellentállni! Páncélgépkocsikkal felderítik az ellenséges helyzetet, hogy aztán a harckocsik legázoljanak minden ellenállást! Géppuskák, nehézpuskák, kisebb űrméretű lövegek vannak egy-egy harckocsiban. Árkon, bokron át, vízmosásban, erdőn egyaránt merészen törnek előre, nincs előttük akadály! A páncélvonatok a vasútvonal mentén harcolnak, itt segítik a többi fegyvernem harcát.

A motorkerékpárosok nemcsak a jelentéseket viszik, a parancsokat továbbítják: hanem mint önálló harcos-csapat is kiválóak. Minden terepen előremotoroznak, hogy aztán motorkerékpárról szállva: megtámadják és szétszórjak az ellenséget.

A tüzérség

A harcot hatalmas tűzerejével vívja. Számit is a támogatására minden fegyvernem. A magyar tüzérek derekasan helyt is állnak! Fáradhatatlanul követik a többi csapatot, hogy tüzükkel szétromboljanak minden ellenállást- Bújhat az ellenség fedezékbe, betonba vagy páncélkupola mögé: mindenhol eléri a magyar tüzér. Halálos biztonsággal lőnek és nem riadnak vissza attól sem, hogy a saját küzdők első vonalába hajtva onnan lőjék az ellenséget.

A légvédelmi tüzérek a legnagyobb ellenségei az ellenséges repülőknek. A kiváló magyar találmányú „lőelemképző”-vel pontosan és biztosan veszik célba a repülőgépeket, a harctéren volt magyar légvédelmi ágyúk és gépágyúk csövén számos fehér karika bizonyítja, hogy el is találták azokat. Akár lovon, akár motorral jár a piroshajtókás magyar tüzér: mindenütt csak elismerést szerez a magyar katonának!

T.