Honvédségünk, reménységünk 1.
I. rész.
Hosszú volt ez út, amelyet Árpád vezér honfoglaló magyarjaitól a mai honvédig megtett az örök magyar katona! Küzdelmes harcok, véres csaták, diadalok és hadi hírnév jártak hőseink után. Vannak tudós népek, kalmár fajták, művészi tehetségű emberek, de ha valakire rá lehet mondani, hogy „katona-faj”: a magyar az! Karddal szereztük hazánkat, és a kard ezeresztendős erejével tartottak meg. Szüntelen harcok, kemény küzdelmek jelzik az utat, amelyet a magyarok megtettek. Vértezünk mások védelmében, védtük fél Európát, adtunk katonát a világ minden tájára...
Az őstörténet íróitól napjainkig: mindég megemlékeztek barátaink és ellenségeink egyaránt arról, hogy milyen igazi katona a magyar harcos! Nem jogtalan és nem idegen tollakkal való ékeskedés a mi harci hírnevünk: hősi küzdelemmel érdemeltük ki. Nem hullott ölünkbe sohasem a katonaszerencse! Hősi emlékművek és jeltelen katonasírok légiója jelzi apáink és testvéreink dicső emlékét, bizonyságául annak, hogy sosem halt ki belőlünk a katonaeszmény szolgálata.
És most: „Sorakozó!”
Lássuk röviden a mai magyar honvédet, lássuk, hogy alakult korszerűen, céltudatosan a magyar királyi honvédség! A honvédségben fellelhetők a mai harc kívánalmainak megfelelő összes csapatok, amelyek - fajtájuk és jellegük szerint – „fegyvernemek”-re és „szolgálati ágak”-ra bonthatók.
Gyalogság
A főfegyvernem a gyalogság, amely a legtöbb véráldozatot hozta, s ahol talán a legterhesebb a szolgálat; de ez az, amely a legtöbb dicsőséget is aratja! A magyar gyalogságnak nem számít forró nyár vagy kemény tél, eső, hó, sár, éjtszaka, erdő, hegy: kitartóan menetel és elszántan harcol! Rója a végtelen kilométereket, utakon, terepen fáradhatatlanul.
Harcának az a lényege, hogy fegyvere támogatásával előretör és az ellenséget közelharcban küzdi le. Sok golyószóró, géppisztoly, aknavető, nehézpuska, páncéltörő-ágyú, géppuska, gránátvető van a gyalogságnál, hogy ne nélkülözze a technika hatásos segítségét. Igazi harcmódja a lendületes támadás, de képes huzamosan is feltartóztatni az ellenséget. Egyetlen fegyvernem, amely önmagában is képes minden terepen, minden időben egyaránt: támadni ás védeni!
Minden harci terv a gyalogság működésére épül, mert csak ők tudnak valamely területet tartósan meg is tartani! Kiképzésükről és harcierényeikről meggyőződhettünk Kárpátalján, Délvidéken és az orosz mezőkön egyaránt. Méltán nevezik a gyalogságot a „Fegyvernemek királynőjé”-nek! Derék, zöldhajtókás gyalogosaink rá is szolgáltak erre a ki tüntetésre!...
A gyalogság különleges alakulatai a határvadászok és a hegyi csapotok, akiknek feladata az országhatárok megőrzése, illetve a hegyvidékeken ők képviselik alapfegyvernemüket. Nehéz és komoly szolgálat a határvadászoké! Szüntelen éberséget, leleményességet, elszántságot kíván már a békeszolgálat is.
Háború esetén pedig elsőnek rontanak az ellenségre, vagy védik az országot az ellenség támadásától. A magános portyázások óráiban büszkén gondolnak arra ezek a keménykötésű, kakastollas fiúk, hogy az a feladatuk milyen szép: őrzik a hazát a szó legnemesebb, valódi értelmében!