Nemsokára ötven éve lesz. hogy egy francia tudós, Henri Becquerel, ismeretlen sugárzásokat fedezett fel a természetben.
Két év múlva, 1898-ban, a Curie-házaspár rájött, hogy ezeket a sugarakat egy eladdig ismeretlen elem, a rádium, bocsátja ki magából, s hogy ez az elem olyan ritka, hogy már az önmagában is ritkán található uranfémből 7000 kg-ot kell feldolgozni ahhoz, hogy 1 gr radiumot lehessen kapni.
További hat év multán aztán a tudósok arra is rájöttek, hogy ezeket a sugarakat épúgy, mint a röntgensugarakat, gyógycélokra lehet felhasználni, főként bizonyos rákos megbetegedéseknél.
Ezóta a kórházak világszerte iparkodnak néhány gramm rádiumot beszerezni, s ezt persze óriási kincsként őrzik, hiszen nagy vagyonok fekszenek egy-két grammnyi rádiumban, pláne mostanában, a városok bombázásai idején, mélyen a föld alá rejtik ezeket a kincseket, nehogy ez a pótolhatatlan kincs valamelyik buta bomba áldozatául essék.
__
A „rádiumbarlang-hoz” vivő földalatti út felső végét is bombabiztos csőrendszerben vezetik.
Külön csőrendszeren keresztül engedik le a föld méhébe a „rádium-bombát”, amelyet azért is kell ilyen gondosan burkolni, mert kisugárzásai veszedelmeket okozhatnak.
Száz méternyire a föld színe alatt robbantottak ki egy barlangot s itt nehéz ólomszekrényekben őrzik a láthatatlan kincset: a rádiumot.