Kinézve a BSE gyönyörűfekvésű népligeti pályáin folyó nyüzsgő teniszéletet, az ember sokszor el sem tudja hinni, hogy minden idők legszörnyűbb háborújának csaknem a hatodik évében vagyunk: a nyolc pályán ádáz küzdelmek dúlnak a Nemzeti Bajnokság különböző számaiban, hogy egy-egy fordulóval tovább „éljenek” a játékosok.
Itt remek pároscsatát látunk, ott kecses női alakok kergetik kipirultan a kis fehér labdát, hogy amott megint két ifjúsági „titán” viaskodjék Asbóthékat is megszégyenítő tűzzel és lelkesedéssel... De így is van ez jól: - „A sport mindig – honvédelem! és a fehér labda hősei a vörös salakos pályán teljesítik legjobban kötelességüket a magyar sporttal szemben, amikor az utolsó percig is igyekeznek helyt állani teljesítményükkel azon a helyen, ahol a Jóisten a legtöbb tehetséggel áldotta meg őket.
Az idei Nemzeti Teniszbajnokságok alig maradnak el színvonal és szín tekintetében a múlt mögött. Bent a fehérre meszelt vonalak között néhány nagyon szép küzdelmet láthattunk, künn az árnyas fák alatt pedig a megszokott nyüzsgés tapasztalható.
A közönség minden nappal, ahogyan a verseny előre halad, növekszik és az utolsó napokon már egészen tekintélyes számban gyülekezett a játéktér körül. Különösen a Szentpéteri-Katona mérkőzésnek volt sok nézője, ami abban lelte magyarázatát, hogy a katonai szolgálatot teljesítő BSE-csillag nagy mérkőzésére majd, hogy az egész ezred ki nem vonult, hogy Emil barátunknak szurkoljon.
Nos, eleinte úgy látszott, hogy a nagy bíztatásnak meg is lesz a foganatja, mert Szentpéteri biztosan nyerte az első két játszmát, de azután a fiatal újpesti reménység kiegyenlített, sőt a döntő játszmát is megnyerte – 1:4-ről! – 6:4 arányban úgy bizony a derék bajtársak hiába izgulták végig a hatalmas küzdelmet…
Nagyot javult a BTKE verseny óta Jusits Ilonka. Szemmel láthatóan sokkal jobban és megbízóbban mozgott és az elődöntőben ugyancsak megijesztette Peterdy Márta nagyszámú rajongóit: biztosan nyerte az első játszmát és a döntőben is igen közel állott a győzelemhez!
A népszerű „Bubu”-nak (Peterdy becéző neve) minden hidegvérére és tudására szüksége volt, hogy úgyszólván az utolsó pillanatban mégis a maga javára tudja fordítani a már-már elveszettnek látszott mérkőzést!
Külön kell írni, az „ifik” pompás játékáról. Olyan időkben, amelyek talán a lehető legkevésbé alkalmasak az utánpótlás nevelésére – egész sereg kölyöksorban lévő fiatal tenisztehetség kibontakozásának lehetünk tanúi. Különösen két egészen fiatal „teniszcsemete” neve kívánkozik önkéntelenül is előtérbe, Vadinszky Lajos (MAC) és a kis Vad Dezsőé (BBTE).
Az előbbinek máris csaknem teljesen kiforrott stílusa, és vérbeli „tenisz gondolkozása” van – különösen a remek „szeiszolt” fonákja jó! – a tizenöt éves Vad Dezső pedig olyan küzdőképességgel rendelkezik, hogy nagyon sok már befutott „csillagunk” tanulhatna tőle!
A zalaegerszegi, kitűnő képességű Kovácsot olyan páratlanul izgalmas döntő játszmában győzte le, – vesztő pozícióból! – 7:5 arányban, amely a legnagyobbaknak is becsületére válhat! Flórián Alice (BBTE) ezúttal is biztosan győzött a női egyes döntőjében Peterdy Márta (MAC) ellen. A „telt ház” előtt lezajlott mérkőzés azonban most sem hozott szép játékot.
Peterdy Márta szemmel láthatólag ezúttal sem volt képes levetkőztetni azt a hatalmas gátlást, amely mindannyiszor valósággal megbénítja, amikor nagy riválisával kerül szembe és így mélyen igazi tudása alatt játszott.
Úgyszólván semmi sem sikerült neki, míg a BBTE nagyszerű játékosa úgyszólván akkor csinált pontot, - amikor akart! Flóriánban meg van a klasszikus teniszezők nagy adománya: mindig a legfontosabb labdákat tudja megnyerni! Győzelme és bajnoksága teljesen megérdemelt volt!