Egy közelebb New Yorkban tartott tudományos kongresszuson szóba kerűlt a mai korabeli ember átlagos élettartama. Egy hollandi tudós, Landre erre vonatkozólag igen érdekes adatokat állított össze.

Általánosságban szerinte a férfiak halandósága nagyobb a nőkénél, mégis van oly életkor, amikor a nők halandósága felülhaladja a férfiakét: a 26 – 28 év és a 41 – 43 év közti idő. Ebben az életkorban több nő hal meg, mint férfi. Landre megfigyelését megerősítette a londoni Worner is, a ki még más adatokat is mondott el a halandóság csökkenéséről.

1838-ban a férfiak évi halandósága,minden korban, 23 volt az ezerhez, 1900-ban már 19-re szállt alá. A nőknél 22-ről 17-re szállt le. A haladás szemmellátható, hosszú életre való kilátásaink javúltak, még pedig nagyobb mértékben javúltak a nőkre, mint a férfiakra nézve.

A haladóság csökkenése a középkorúakra és a fiatalokra vonatkozik, más szóval nincs több öreg ember, mint azelőtt, de többen érik meg a közepes kort.

Ez a haladás főleg a gyermekhalandóság csökkenésének s a járványok ritkulásának tulajdonitható. Ezt láthatni azokból a számitásokból, melyeket az amerikai Gore csinált az Egyesült Államokban 1804 – 1901-ig. Az átlagos halandóság 24 vagy 26 az ezerre, de 1805-ben, mikor nagy sárgaláz pusztított, 30-ra, 1834-ben kolera miatt 28.5-re, 1849-ben ugyancsak kolera miatt 36-ra, 1854-ben ismét 36-ra emelkedett.

A mely években általában emelkedést mutatott a halálozások arányszáma, mindig meg lehetett találni ennek az okát egy-egy járványos betegségben.

Hogy a halálozások száma továbbra is csökkenni fog, az a közegészségügy kérdése. Gore az egyes betegségek gyakoriságát is vizsgálta. Megállapitotta, hogy a szivbaj 1870 óta szaporodik, a gutaütés szintén. A májbajok kissé csökkentek, az agylágyulás is, de már kevésbé. A rák ismét gyakoribb. Roppantúl szaporodik a tüdőgyulladás, harmincz év előtt 14.6 volt a benne elhaltak arányszáma, ma pedig 22.