Az évi 700 000 főnyi népszaporulatból a mezőgazdaság 45.000-et vesz fel, az ipar 370.000-et

Bornemisza Géza iparügyi miniszternek a XI. közigazgatási továbbképző tanfolyam megnyitásán tartott előadása a magyar ipar jövő fejlődésének a problémáit állította a nyilvánosság érdeklődésének a középpontjába. Iparosodásunk nem egy vonatkozásban felülmulta a legvérmesebb várakozást is – mondotta a többi között.

A külföldi forrásoktól jórészt elzárt iparunk túlnyomó hányadában külföldi segítség nélkül látta el hadseregünk felszerelését és korszerűsítését, ezenkívül pedig a visszacsatolt területek polgári szükségleteit is, olyan színvonalon, amely ma már az egész világon csak kevés országban van meg. Sikerült a feladatot úgy megoldania, hogy hazánkban a termelési korlátozások még mindig lényegesen enyhébbek, mint más hadviselő államokban. 1938-ban gyáriparunk termelésének értéke 3 milliárd pengő volt, 1942-ben a 7 milliárdot is túlhaladta. Az árváltozás kiküszöbölése után is több mint 5 milliárd pengő az eredmény. Ez azt jelenti, hogy a termelési volumen 66%-kal emelkedett.

1920 és 1930 között a lakosság évi 700.000 főnyi szaporulatából a mezőgazdaság 45.000 főt vett fel, a gyáripar és a kézműipar 370.000 főt. A mezőgazdasági népfeleslegnek az iparban való felszívódása már odáig ment, hogy az utolsó két évben a mezőgazdaság érdekében fékezni kellett a faluból az elvándorlást.

A külfölddel való összehasonlítás alapján megállapította a miniszter, hogy 1930-ban trianoni országunk népességének 51.8%-a volt őstermelő. Ugyanakkor a mezőgazdasági mintaállamként emlegetett Dániában csak 36%, Hollandiában 20, a legnagyobb mezőgazdasági produkciót végző Ujzeelandban és Ausztráliában 24, illetve 18%. Adatokkal vázolta a lakosság élelmiszerellátásának az alakulását. Az itteni aránylag alacsony élelmiszerellátáshoz nálunk a lakosság több mint felének a munkájára volt szükség. Ha Angliában lenne megfelelő terület, ott az egész lakosság ellátására a népesség 22%ára volna szükség.

Gazdaságilag fejletlenebb országokban a lakosság sokkal nagyobb hányada kell az élelmezésnek sokkal alacsonyabb színvonalon való előállításához.
Lengyelországban 65%, Oroszországban 78% volt szükséges az élelmezési színvonal biztosítására. A mai modern agrártechnikai és üzemszervezési ismeretek alkalmazása esetén a népességnek 30%-át kell foglalkoztatni a mezőgazdaságban ahhoz, hogy az élettanilag optimális élelmezés biztosítható legyen.

A haladás világszerte átvezeti a népfeleslegeket a mezőgazdaságból az ipari termelésbe.
Termelésünk alapján tehát már elértük az ipari ország jellegét, a foglalkoztatási adatok szerint azonban legfeljebb azt mondhatjuk, hogy még csak agráripari állam vagyunk. Ennek előnyei is vannak, mert iparunk és mezőgazdaságunk harmonikus továbbfejlesztésében tanulhatunk a külföldi példákból.

Az ipari decentralizáció problémáját világította meg ezután Bornemisza Géza.
Iparunk jövő fejlődésében az ország minden arra alkalmas területén való egyenletes foglalkoztatás és a szociális kiegyensúlyozottság csak akkor lesz biztosítható, ha a termelés megszervezésénél minél nagyobb eredményességre törekszünk. Ennek legfőbb eszközei a racionalizálás, valamint a kutatás és kísérletügy.