A gabonakereskedelem szerepéről és finanszírozásáról tartott előadást vitéz Darányi Béla dr., a Futura rt. alelnök vezérigazgatója a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület magas színvonalú előadássorozatában. Érdekes történelmi visszapillantás után elmagyarázta a búza-árfolyam állandó ingadozásának az okait.

A tengerentúli búza egyre nagyobb mértékben való megjelenése zavarólag hatott a szabad gabonakereskedelemre.
A kereskedelem a veszteségektől úgy akart menekülni, hogy határidős tőzsdeüzleteket kötött, melyek végül is elvesztették kapcsolataikat a való élettel s csupán nyerészkedés célját szolgálták. Ez viszont oda vezetett, hogy a termelés vonalán dezorganizáció uralkodott, melynek káros következményeit felesleges ismertetnünk. Ez volt a helyzet az első világháború kitöréséig.

Hazánk már a legrégebbi időkben fontos szerepet játszott az európai államok gabonaellátásában.
A Szuezi-csatorna megnyitása folytán a keletindiai és tengerentúli gabona megjelenése nehéz helyzetbe hozta termelésünket s a magyar kormány az OKH segítségével 60 vidéki tároló helyet létesített az ország különböző pontjain, hogy megakadályozza a magyar búza olcsó áron való eladását.

A világháború után hat-hét évig ismét konjunktúra köszöntött az ország termelésére, de a tengerentúli államok termelésének állandó fokozása ismét az 1914 előtti állapotokhoz juttatta a gabonatermelő országokat.

1930-ban világszerte válság tört ki.
Az érdekeltek olyképpen próbáltak ezen segíteni, hogy szaporították a gabonatárolók számát, kiviteli prémiumokat juttattak s intervenciós vásárlásokat végeztek. A helyzeten azonban ez sem segített. 1933 augusztus 22-én Londonban értekezletet tartottak az érdekeltek, melyen megalkották az első nemzetközi búzaegyezményt. A szabályozás alapján egyes helyeken csökkenteni kellett volna a termelést és búzakontingenseket állapítottak meg a szóbajövő országokra. A tengerentúli országokban ezt nem tartották be s így a nehézségek fennmaradtak. 1942 áprilisában Washingtonban ismét értekezletet tartottak az úgynevezett szövetséges államok, az ott létrejött egyezmény is az előbbi nyomokon haladt.

Az első nemzetközi egyezmény sikertelensége azt eredményezte, hogy a szabadkereskedelem megszűnt s ma tulajdonképpen biztos jutalékkal dolgozó „állami” gabonakereskedők vannak. Ez a helyzet nemcsak nálunk, hanem az összes gabonatermelő országokban. Magyarországon az 1919-ben alakult Futura jutott nagy szerephez a kötött gazdálkodás terén s komoly érdemei vannak gabonaellátásunk megszervezése körül, hiszen 20.000 vagont kitevő raktárral rendelkezik. Az annak idején a Futura ellen indított parlamenti és sajtótámadások jelenleg önmaguktól dőlnek meg, minthogy a Futura nélkül az ország gabonaellátásában és külföldi értékesítésében komoly zavarok álltak volna elő.

A háború után ismét megindul az éles verseny.
Ezért gabonatermelésünket hatóságilag irányítani kell, mert csak így lesz külföldön versenyképes. Nagy előnye a magyar gabonának nagy sikértartalma s így termelésünket olyképpen kell rendezni, hogy évről-évre ugyanolyan mennyiségű gabona legyen exportálható. Ezt a termelési vonalon csak a szövetkezet valósíthatja meg, az értékesítésnél azonban a gabonakereskedelem nem nélkülözhető s így a háború után a két szervezet zavartalan együttműködése meg fogja hozni a magyar gabona zavartalan termelését és értékesítését.

A gabonakereskedelem finanszírozását illetőleg a szabadkereskedelem idejében a malomváltó, lombardhitel, fuvarlevélmásoltak alapján adott bankhitel és akreditifek mellett az egyes cégek egyéni hitelképessége biztosítja. A változott helyzet közismert, ennek ismertetése felesleges.

Darányi érdekes előadását nagy figyelemmel hallgatták az egybegyűlt szakértők.