|
A szegény asszony élete
Kiss Lajos könyve
Azóta Kiss Lajos könyve valóban a magyar néprajz tudományának klasszikus alkotásai közé számít s az igazi nagy művek törvénye szerint hatása az évekkel csak növekszik. Most ehhez a könyvéhez kapcsolja, mint második, befejező kötetet, a szegény asszony életéről szólót. Ez a majd négyszáz oldalas kötet is új világot tár fel a magyar néprajzos előtt, eddig ismeretlen világrészeket térképez: szinte olvasása közben tanulhatja akárki is, mint elevenedik meg az igazi kutató előtt a népi élet. A magyar parasztasszony élete eddig amúgy is felderítetlen világa volt néprajzunknak. Csak egy-egy részlettanulmány szólt a népművészettel, a gazdasági néprajzzal, tárgyakkal kapcsolatban a parasztasszonytól.
(De külföldön sem állunk sokkal jobban az ilyen leíró-tipológiai tanulmányokban.) Kiss Lajos tudósi gazdagsága s egyben írói művészete (nála ez a kettő oly szerencsésen egyesül, mint Győrffy István legjava írásaiban) éppen abban rejlik, hogy művében egyszerre ábrázolja a szakszerű, részleteket s ugyanakkor az élet kimeríthetetlen, egyéni esetekre bomló gazdagságát is.
Ha Kiss Lajos nem is szíveli a modern néprajz szakkifejezéseit, elméleteit s látszatra szívesen csak leíró néprajznak tartja műveit, mégis a legmaibb funkcionális etnológia gondolatai lappanganak, érvényesülnek bennük. Sohasem a holt adatot, az elszigetelt jelenségeket vizsgálja, hanem magát a megvalósuló életet, ezernyi mozzanatával s emögött a színes, állandóan váltzónak tetsző szövedék mögött keresi a népi élet törvényszerűségeit, a szegény asszonyok életének meghatározott, kemény kötésekkel, paraszti törvényekkel szabályozott életmenetet.
Ebben a kötetben is követi az előzőnek jól bevált módszerét s „nehezen élőkre” s „könnyen élőkre” bontja a hódmezővásárhelyi (s általában az alföldi) szegényparaszti asszonyok társadalmi csoportjait. Így alakulnak ki aztán a szociológiailag és néprajzilag is élesen megkülönböztethető típusok. Ezekben a típusalkotásokban remekel aztán Kiss Lajos. Minden fejezet más-más csoportot ád elő s végül a kötet mégis bonthatatlanul szerves összefüggésben mondja el a szegényparaszti élet minden stációját, minden lehetőségét s törvényszerű fordulatát. A hódmezővásárhelyi parasztság végérvényes ábrázolása Kiss Lajos két kötete s egyben a magyar néprajznak az utóbbi években egyik legjelentősebb teljesítménye. Ha Kiss Lajos visszahúzódó, bölcs szerénysége nem tiltakoznék ellene, ma minden bizonnyal az ő szava esnék a legnagyobb súllyal a latban a magyar néprajzosok között.
Művét hálával s örvendezéssel köszöntheti néprajzunk, de haszonnal forgathatják íróink is. Kiss Lajos egészséges, tömör, eleven mondatait olvasni valósággal nyelvi gyönyörűség, Kosztolányi bizonnyal lelkesen üdvözölte volna stílusáért. A kötet szép címlapja Boross Géza festőművész munkája. |