A német véderő főparancsnokság lapjának megrendítő beszámolója egy bombázott város életéről

A „Die Wehrmacht” legujabb számában- ez a képes folyóirat az Oberkommando der Wehrmacht kiadásában jelenik meg- dr. Kurt Pauli főhadnagy, haditudósító megrendítő riportban számol be egy nyugatnémetországi város életéről.

Olyan éjszaka volt- írja a haditudósító-, amilyet a birodalom nyugati részén sokat át lehet élni. Alighogy a szirénák megszólaltak, már lőttek is a légelhárító- ütegek. Pincénk ajtaja minden sorozatnál megremegett és én azon gondolkoztam, érnek-e valamit a fa tartóoszlopok, amely a pince tetejét támasztják alá?

Zöld és piros világítórakéták nyalábostól, mint égő kövek hullanak le az égből. Így támadják meg a német városokat. Különleges felderítőgépek kikeresik a célterületet, ledobják tüzes jeleiket, eltűnnek és azután a bombavetők körülbelül afölé a terület fölé szállnak, ahol a rakéták néhány pillanatig láthatók voltak. Ledobják a bombaszőnyeget és a sok bombából egy majd csak talál.

Menteni, ami menthető

Már jóval a légiriadó végét jelző sziréna előtt, azonnal, amikor a légelhárítót ágyuk elhallgattak, kimerészkedtek az első emberek a pincékből és kezdték menteni, ami menthető és a tüzeket oltani.

Az utcákon, a tereken és a parkokban halomra gyűlik a kimentett holmi. Az asszonyok segítenek, ahogy tudnak. Egy anya takaróba burkolta gyermekét és egy matracra tette. Már alszik is.

Tűzoltók és Hitler- ifjak locsolócsöveket feszítenek ki és összekapcsolják a végeket. A háztetőkről szikrahó hull és lassan az ember szeme is megérzi a füstöt. Porszemüveget, gázálarcot raknak fel vagy zsebkendőt szorítanak a szemük és a szájuk elé. Az egyik sarkon a bomba egy házat a szó szoros értelmében meghámozott. Ugy áll ott, mint egy építőszövetkezet modellje: minden szobát látni lehet.

Gyerekek

Egy eltakarító csapat azon van, hogy az uton heverő villamos - felsővezetékeket eltávolítsa. Harapófogóikkal ugy csípik el a ceruzavastag vezetékeket, mint a virágdrótot. Katonai járművek érkeznek és világos zsávolyruhában katonák ugrálnak le. Kis csoportokban berohannak az égő házakba. Egy szakaszvezető négy tábori konyhát irányit egy szabad helyre és öt perc mulva már osztják az első forró teát az asszonyoknak és a gyermekeknek. Egy hirdetőoszlopnál, amelyet a bombaszilánkok széthasogattak, nyolcéves kislány áll kék tréningruhában. Iskolatáska van a hátán, két szőke copf himbálózik fölötte, a karja alatt babát tart.

- Mindenemet megmentettem- dicsekszik nekem.
Egy padon két hasonlókoru fiu ül, nyakukba vetett népgázálarccal. Kézenfogom őket és megkérdezem, hol laknak. Befordulunk egy sarkot és azután ott állok a két gyerekkel egy égő ház előtt.
- Anyu, itt vannak a gyerekek! – kilátja egy ember boldogan

Kiürítjük a lakásokat

Időzített bombák robbannak. A föld megdobog az ember lába alatt. Üvegcserép hull csörömpölve az utcára. A tűzoltógépek motorja zug. A házakból a bútorok csikorgása sikít le, amint a folyosókon ide- oda vonszolják őket.
Egy asszony kiabál, hogy az ura még fent van a lakásban, meg kell menteni.
- Hol? – kérdezi egy Hitler – ifju. Az asszony rámutat egy földszinti ablakra. De nincs
baj, a háromemeletes háznak még csak a padlása ég. Az ijedtség első másodperceit mindenkinek önmagában kell legyőzni.

Segítettem egy lakást kiüríteni, amelybe már behatolt a tűz és mégis egyszerre csak azt vettem észre, hogy a háziasszony gyufát keres, hogy meggyujtsa gyertyáját, amit a tűz okozta léghuzat elfujt. Egy másik asszony mindenáron préselt kristályvázáit akarta megmenteni. Az evőeszközre és a fehérneműre nem gondolt. Egy férfi ide- oda szaladgált lakásában és kétségbe volt esve, hogy senki sem segített neki levenni a falról feleségének életnagyságu képét.

Gyujtórudacskák

Ahogy lassan megvirrad, az utcák mát tele vannak füsttel. Autók viszik el a sebesülteket, autók békebelien nagy számban. Egy férfit nyitott ütőérrel háromkerekű motortriciklin szállítanak a kórházba.

Itt az orvosok már az első szirénaszó óta állandóan munkában vannak. Az első sebesült, akit ezen az éjszakán bevittek, francia. Egy égő házról az utcára ugrott és lábát törte. Bajtársai pokrócba csavarták és még a riadó alatt elindultak vele a kórházba. Valahányszor egy sorozat légelhárító bomba robbant a fejük felett, a legközelebbi kapu alatt kerestek fedezéket. Egy tiszt biciklin hozza a feleségét a kórházba. Bombaszilánk érte.

Az orvosok minden repülőtámadás után pillanatnyi megszakítás nélkül a műtőasztalnál állnak.
A háboru első éveiben legtöbb volt a bombaszilánk okozta sérülést, most a többség égési seb és füstmérgezés.

Ez annak a következménye, hogy több gyujtórudacskát és foszforbombát dobnak le, ezek a polgári lakosság elleni totális terrorháboru fegyverei.