A mai háború egyik félelmetes eszköze a bombázó-repülőgép. Működése komoly veszteségek okozója a hadműveleti területen, a hátországnak pedig rettegve várt látogatója. A repülő-bombázás mind a szárazföldön, majd a tengereken jelentősen egészítheti ki a hadműveleteket, működésük minden hadicselekménynek fontos része. Már a hadműveletek megindulásakor a meglepet kiváló eszköze lehet: a hadműveletek folyamán pedig bárhol kell fellépésükkel számolni.

A most folyó küzdelemben már nemcsak a hátországnak - magas repülési magasságból való - bombázására alkalmazzák a bombázógépeket; a földi és tengeri hadműveletekben egyaránt jelentős eredménnyel avatkoznak be. Tehát képesek nagy területet, szüntelen bombatámadásaikkal megbénítani: a hátország mozgósítást lehetőségeit, repülőtereit, légierőit, út- és vasúthálózatát csakúgy, mint a hadműveleti terület csapatait, ellátó- és utánpótlószerveit.

A tengereken még most sem alakult ki a hajóhad, vagy s légierők fölénye a másik felett: mégis meg kell állapítanunk, hogy viszonylagosan nagyobb hajóhad mozgása is megbénulhat fölényes erejű repülőbombatámadásokkal szemben! Az itt szerzett tapasztalatokat a repülők sokkal gyorsabban értékesíthetik, mint a hajóhad, mert számbelileg több egységből állanak több tapasztalat szerzésére k nyílik alkalmuk!

A bombázórepülők feladatalkat: alacsonytámadással, magasbombázással és zuhanó bombázással oldhatják meg. Hogy mikor, melyik módot választják, az attól függ, milyen a földről való elhárítás, milyen a légi ellenhatás (ellenséges vadászok) mekkora a cél, hol van, milyen fajta? Zuhanó- és alacsony bombázást nem mindegyik gép tud végrehajtani, ezekre a feladatokra külön gépfajták kellenek!

Alacsonytámadást főleg a földi harc támogatására alkalmaznak a bombázók. Ellenséges menetoszlopok, keskeny, hosszú célok ellen igen kedvező hatást érhetnek el. Az alacsonytámadás történhetik rácsapással: ilyenkor a bombázógép körülbelül 200 méterrel a cél fölött megnyitja tüzét és kioldja bombáit. A tüzelést körülbelül 50 és 100 méter magasság között fejezi be és ismét felhúz a magosba.

Az alacsonytámadás másik módja az, amikor a gép körülbelül 100 méter magasan repülve, a céltól bizonyos távolságra kioldja bombáit, majd végig-géppuskázza azt. A vetett bombák kis bombák, a nagyobbaknak repeszdarabjai magát a gépet sérthetnék meg. A géppuskatűzzel egyidejűleg a bombázógép gépágyúi is megnyitják a tüzet. A magas bombázás legkedvezőbb magassága 800 és 2000 méter között van, - igaz, hogy a földi légvédelemnek is ez a legkedvezőbb területe.

A magasból való bombázás legkényesebb pillanata a bombák kioldásának időpontja. Elég egy másodperced később végezni a kioldást, mint ahogy kellene, - a bomba már 100 méterrel a cél mögé esik! Ebből következik, hogy ezt a bombavetési módot csak nagyobb kiterjedésű tömegcélok ellen alkalmazhatják sikerrel. (Gyülekezések, táborok, vasúti-kirakodások, stb).

Az oldás pillanatát számítás előzi meg, amely a gép sebességéből, repülési magasságából, a szél irányából és erejéből állapítja meg, mennyivel a cél előtt kell a bombát kioldani! Ha csak egyik tényezőt is helytelenül állapították meg, a bomba már nem talál a célba! Ez a bombázás igen nehéz, kétséges a találat biztonsága. Földi csapatok harcába való beavatkozásnál ezért nemigen használható, mert esetleg a saját csapatot érné találat, már kis tévedés esetében is.

A tengeri hajó is meglehetősen kis célpont, magasbombázás esetén gyakori, hogy a bombák a tengerbe esnek: hatás nélkül. A korszerű bombatámadás formája a zuhanóbombázás. Ezzel részletesebben foglalkozunk, mert a német eredmények hatalmasságának egyik jelentős kivívója ez az új bombázási-harcmód. Mi ennek a titka?

A zuhanóbombatámadásnál a célzás magával a géppel történik. A feladattól és felhőviszonyoktól függő magasságban (2-3000 m) a pilóta a gépet zuhanó helyzetbe hozza és a célt rárepülésével veszi célba. A most következő zuhanás közben a gép sebessége nő, amíg el nem éri azt a határt, amelyet a repülőgép erre a célra szolgáló szárny-fék-berendezése határol.

A pilóta a bombát vagy bombákat (amelyeket részben a gép törzse alján, részben a szárnyak alsó felületén erősítettek fel) olyan magasságban oldja ki, amely magasságból a gép „felvétele”, vagyis ismét vízszintes vagy emelkedő irányba való hozása még biztonsággal lehetséges. A kioldott bombák, a gép zuhanása közben is irányukul megtartva, ennek sebességével folytatják útjukat a célba.

A gép „felvételével” járó erőbehatások, mind a gép szerkezetét, mind pedig személyzetét erősen igénybe veszik. Tekintettel a „felvétellel” járó centrifugális gyorsulás miatt felléphető - agyvérszegénységgel járó - eszméletvesztésre: a korszerű zuhanóbombázó „felvételét” ma már önműködő szerkezet végzi, amely - a bombák kioldásával - önműködően lép munkába. Legcélszerűbb - ha lehet - a célt halszéllel megközelíteni és a zuhanást még a cél előtt megkezdeni. Ekkor a szél szinte belenyomja a gépet a cél fölötti függőlegesbe. Szél esetében, a szél okozta eltérés lényegtelen.

A zuhanóbombázásnál a találati valószínűség sokkal nagyobb, mint a magasbombázásnál. Az Egyesült Államok haditengerészeténél használták ezt a módszert 1931-től, hajók bombázására. Átvette tőlük és szinte tökélyre emelte a Német Birodalom légi hadereje, és a napjainkban is folyó küzdelemben páratlan sikerrel alkalmazza mind hátországi célok bombázására, mind a szárazföldi- és tengeri-hadműveletekben. Különösen nagy eredményeket értek el zuhanó-bombázással erődök rombolásánál.

Óriási előnye ennek az eljárásnak, hogy nem kell semmilyen, magas bombázásnál leirt, bombacélzóberendezés. Igaz. hogy a zuhanási-sebesség miatt nincs sok idő célzásra, a zuhanásból való „kivételkor” jelentkező nagy igénybevétel miatt: csak külön, erre a célra szerkesztett gép való zuhanóbombázásra, és a pilótának is válogatott tulajdonságú és fizikumú repülőnek kell lennie.

Ha a zuhanás nem függőleges irányú, hanem csak meredek: kisebb lesz a zuhanási sebesség, tehát könnyebb a zuhanásból való „kivétel”; sem az ember, sem a gép nincs annyira igénybevéve, mint a függőleges zuhanásnál. Akár 100-200 méterrel a cél fölött elégséges a „kivétel”, azonkívül nemcsak zuhanóbombázógéppel hajtható végre az ilyenfajta bombázás. Hátrány viszont, hogy a célzásra pontos műszerek kellenek és hogy a lassúbb zuhanás miatt az ellenséges légvédelmi tűzeszközöknek könnyebb a célzási lehetőségük.