Irta: Fóthi Kálmán, m. kir. kormányfőtanácsos, a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. vezérigazgatója

A magyar közgazdaság vezető szakemberei felismerték annak a szükségességét, hogy kellő időben megtörténjenek az előkészületek a háború utáni problémák és feladatok megoldására.
Magyarország szempontjából döntő fontosságu a nemzetközi forgalomba való intenzív bekapcsolódás. Ebből a szempontból elsősorban azt kell megállapítani, hogy milyen eszközökkel biztosítható a magyar áru erőteljes érvényesülése a külföldi piacokon. Nem csupán az export szempontjából tekintetbe jövő áruink és termékeink fölött kell seregszemlét tartani: mérlegelni kell a háború utáni szállítási lehetőségeket is. A szállítás épp olyan fontos, mint az, ami szállításra kerül és gyakran nehezebben oldható meg, mint magának az árunak az előállítása.

Magyarország számára a háború előtti állapottal szemben új lehetőségek kínálkoznak az erőteljesen fejlődő hazai nyersolajtermelés és feldolgozás révén.
Magától értetődik, hogy olajkincsünk csak akkor állíthatók devizaszerző kivitelünk szolgálatába, ha kellő időben és kellő mértékben történik gondoskodás a szállításhoz szükséges tartálykocsikról. De a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság sok olyan terménnyel és termékkel rendelkezik, amelyek könnyen és gyorsan volnának értékesíthetők külföldön, ha meg tudjuk oldani a zökkenésmentes, gyors szállítás problémáját. A magyar agrártermelés minőségi produktumai iránt olyan érdeklődést tanusított a távolabb fekvő idegen piacok egész sora, amelynek a kielégítése nemzeti szempontból, de a magángazdaság számára is egyaránt lényegesen hozzájárulna ahhoz, hogy a hazai mezőgazdasági termelés jövedelmezősége emelkedjék.

A régi világháború végén Oroszország volt az államok sorában az, amely felismerte a szállítás rendkívüli, primer fontosságát és a frissen gyártott ferryboat-kocsik tömkelegét vetette bele az exportpiacokért megindult harcba. A ferryboat-kocsik alkalmasak arra, hogy a kontinensen kívüli piacokra, tengeren át is átrakás nélkül szállítsák az árut. A ferryboat, mint ismeretes, vasúti kocsik szállítására berendezett hajó, tágas öblükbe egész vonatokat fogadnak be. A ferryboat-kocsi valamivel keskenyebb a normál-tehervaggonnál, úgyhogy az angol vasuton is közlekedhetik.

Az olaszok akkoriban, a „kis világháború” befejeződésével kereken ezer különféle, a könnyen romlandó főzelékek, gyümölcsök, sőt szilárd áruk szállítására is alkalmas ferryboat-kocsit állítottak forgalomba és az angol, francia, belga ferryboat-társaságokkal együttműködve vitték és hozták az árut, lényegesen előnyösebb szállítási feltételek mellett, olcsóbban és rövidebb idő alatt.

Az olasz relációban szerzett tapasztalatok azt bizonyították, hogy ilyen vállalkozás lebonyolítása a dolog természeténél fogva nem való egy nehézkes állami organizmus keretébe. Az olaszok ezért magántársaságnak adták át az egész üzletvitelt, a kocsikat, a szervezetet.

Ennek a magántársaságnak közeli kapcsolatai voltak az angol és a francia ferryboat-társaságokkal.
Sokirányú és bonyolult feladatot oldott meg ez a magánvállalat. Megszervezte az összeköttetést a termelőkkel. Lebonyolította a szállítást, megszervezte az olasz áru felvételét a külföldi piacokon és széleskörű, erőteljes propagandáról is gondoskodott. Természetesen a kocsikat is ez a társaság kezelte és irányította.

A magyar állam nemrégiben milliárdos beruházó programmal sietett az agrártermelés segítségére.
Elsősorban a mezőgazdaságnak fűződnének érdekei ahhoz, hogy Magyarország is bekapcsolódjék a nemzetközi ferryboat-forgalomba. A ferryboat-forgalom a tapasztalat szerint alkalmas arra, hogy kinyissa mezőgazdaságunk minőségi termelése előtt, de egyéb termékeink számára is a világ kapuját. A ferryboat-kocsik, amelyek tengerparti kikötőkben begördülnek a ferryboat hajótestében futó sínekre, többletjövedelmet hoznak haza, külföldi valutában. Magától értetődik, hogy a ferryboat-forgalomban csak akkor érdemes résztvennie a termelőnek, ha megfelelő árat kap a termékeiért, amelyeknek viszont minőségi szempontból meg kell felelniök a követelményeknek. Itt tehát az egész vonalon érvényesülnie kell az egészsége szabad versenynek, hogy a ferryboat-forgalom haszna elsősorban azoknak a termelőknek jusson, akik minőségi produktumaikkal lehetővé teszik ennek a gyors, nagytávolságú exportüzletágnak a kifejlesztését és az idegen piacokon való érvényesülését.

Az ehhez szükséges szállítási organizációt szintén magángazdasági alapon kellene megszervezni, mint ahogyan az Olaszországban történt. A magángazdaság rugalmassága, üzleti alkalmazkodó képessége nélkül aligha lehetne megvalósítható az ugyancsak magángazdasági alapon működő nemzetközi ferryboat-forgalomba való bekapcsolódás.

Kétségtelen, hogy a földmívelésügyi kormány a multban is figyelemmel kisérte és támogatta a minőségi termelés fokozását.
A földmívelésügyi kormány figyelme és támogatása tehát ebből a szempontból nélkülözhetetlen lenne a gyakorlati megvalósítás érdekében. Az egészséges szabad versenyt szintén alapfeltételnek kell tekintenünk, mert máskülönben sem a kellő árak nem alakulnának ki, sem a kellő minőségű árut nem tudnánk szállítani. Viszont azonban a külföldi piacok megszerzéséhez szükséges propagandát sem lehetne az államra hárítani, ezt is a magángazdaságnak kellene elvégeznie úgy, ahogyan az olaszok csinálták.

A ferryboat-forgalom jelentőségére végezetül csupán egy példát iktatunk ide.
Az olaszok 1924-ben, amikor a ferryboat-forgalmat megkezdték, egyetlen egy viszonylatban, Zsebrügge és Harwich között 6500 tonna árut exportáltak, 1931-ben pedig 29.000 tonnát.