Magyarország – Svájc 3:1 (3:1)
A nagy érdeklődéssel várt mérkőzés Magyarország és Svájc válogatott labdarúgói között újból a mieink győzelmét hozta, ami annál jelentősebb fegyverténynek számít, mert a múlt évben kivívott kettős diadalt koronáztuk meg azzal, hogy saját hazájukban ismét megadásra késztettük a helvétek nemzeti együttesét.
Napsütéses meleg idő kedvezett a játéknak, aminek a szépségét azonban lerontotta a kellemetlen keleti szél. A két ország válogatott labdarúgóinak küzdelmére több mint 25.000 főnyi közönség gyűlt egybe a genfi Servette pályáján, amelynek szokatlanul kis mérete erősen zavarta a magyar fiúk játékának kibontakozását.
Az előkelőségek sorában ott láttuk Wettstein János magyar követet és meghatalmazott minisztert és vitéz Rényei Viktor genfi főkonzult, akik nagy érdeklődéssel figyelték a magyar csapat játékát én ismételten adtak tetszésüknek kifejezést.
A magyar csapat Vághy Kálmán eredeti összeállításában lépett porondra: Tóth (Gamma) – Szűcs (Sz. MÁV), Szalay (Csepel FC) – Sárost III. (Ferencváros). Olajkár II. (Csepel FC), Perényi (NAC) – Kincses (Gamma), Marosvári (Csepel FC). Zsengellér (Újpest). Bodola (NAC). Tóth III. (NAC).
Ezzel szemben a svájci csapat így állt fel: Ballabio – Lehmann, Gouerne – Rickenbach, Vernati, Boquet – Bickel, Amado, Monnard, Abegglen III., Aebi.
Csapatunk hatalmas ellenszéllel játszotta végig az első félidőt. Az első negyedórában bizony még csikorgott a gépezetünk. A szokatlan pálya, az idegen légkör ekkor még éreztette hatását. A kezdeti merevség azonban lassan-lassan megszűnt s a mieink átvették a játék irányítását.
A vezetést a hazai csapat szerzi meg. Bickel, a gyors svájci jobbszélső áttöri a magyar védelmet. Monnardhoz játszik, akit Olajkár sikertelenül próbál leszerelni (1:0) A vendéglátó csapatot hatalmas biztatással küldi tűzbe a közönség, de a magyar fiúk nem hagyják magukat.
Még mindig nem lendültek be ugyan teljesen a játékba, de már néhány veszélyes támadást vezetnek. Eredmény csak jó negyedóra múlva születik, amikor Bodola egyenlít, majd rögtön utána Ballabio kifutását ügyesen használja ki Marosvári, átfejeli fölötte a labdát, amely Zsengellér fejéről az üres hálóban köt ki (2:1)
Míg egy perccel a befejezés előtt Marosvári egészen a jobbszélre sodródik ki, átvágja a labdát balra, ahol Bodola védhetetlen gólt ragaszt Teli Vilmos fiainak a hálójába.
A svájci játékosokat láthatóan letöri a nem várt eredmény és lehorgasztott fejjel térnek pihenőre, míg a magyar fiúk reménykedve várják a második félidőt és bíznak abban, hogy a győzelmet most már nem ragadhatják el tőlük.
A második félidőt hatalmas hátszéllel játszzuk végig. Miként azonban az első félidőben a svájciak, ahhoz hasonlóan most mi sem tudjuk kihasználni ezt a természet adta támogatást. Meg aztán a fiúk nagyon érzik a kétgólos előny biztonság adta érzetét.
A svájci támadások határozottan veszélyesebbek ebben a játékidőben. Főleg Aebi és Monnard vezet sok veszélyes támadást, Tóth Gyurka azonban nagyszerűen védi a magyarok hálóját. Amikor a kiszökő Amado lábáról tigrisugrással szedi le a labdát, az elfogulatlan közönség tüntető tapsviharral jutalmazza a magyar cerberus kitűnő munkáját.
Mi is lőhetnénk még gólt, de Bodola, Kincses, majd Tóth Mátyás labdáit Ballabio rendre elcsípi. Az utolsó negyedóra máskor oly izgalmas végküzdelme ezúttal elmarad, mert mindkét csapat - a mienk örömmel, a svájciak búval - beletörődik a 3:1-es eredménybe.
A svájciak még egy cserével kísérleteznek. Monnard és Amado elcseréli helyét, ez azonban édeskevés ahhoz, hogy a labdát Tóth hálójába juttathassák. Nem is változik az eredmény, s amikor a kölni Bauwens dr. a mérkőzés végét jelzi, a magyar csapat verejték nélküli játék után büszkén hagyja el a jól és eredményesen végzett munka tudatában a genfi játékteret.
A mérkőzés nem hozott olyan nagy küzdelmet, mint azt általában várták, ennek az oka azonban arra vezethető vissza, hogy túl hamar – már az első félidőben – eldőlt a játék sorsa. És mert szünet után a kissé fáradtnak látszó svájciak még a viharzó széllel szembekerültek, nem harcoltak olyan erőfeszítéssel, amivel a nagy mérkőzés sorsát meg tudtak volna fordítani.
Nagy szerepet játszott ebben természetesen az is, hogy a magyar fiúk jól álltak a lábukon, és ha nem is játszottak legjobb napjaikra emlékeztető módon, az értékes győzelmet mindenképpen megérdemelték. Hibák ide is, oda is becsúsztak és a csapatnak egyetlen része sem működött egészen kifogástalanul, mégis dicsérettel és elismeréssel kell szólnunk játékukról, mert mindenki igyekezett megfelelni kötelességének.
A győztes magyar csapatnak a kapuvéd volt a legjobb embere. Tóth György megint ragyogó formában védett és néhány bravúrjával még a svájci közönséget is elkápráztatta. Hogy a vendéglátó csapat nem tudott jobb eredményt érni, az elsősorban kétségtelenül az ő érdeme.
A közvetlen védelem jól megállta a helyét és bár időnként egy-egy bizonytalan akció megrémített bennünket a tribünön, mindig idejében tudtak közbelépni. Nehéz dolguk volt a gyors svájci csatársorral szemben, amelynek mind a két szárnya sok veszélyes támadást készített elő, de eredményes befejezéshez csak egyszer tudtak eljutni.
A fedezetek közül Sárosi Béla játéka emelkedett ki, de – átmeneti kihagyások után – Perényi is beváltotta a reményeket. A csatársor balszárnya (Bodola-Tóth) kitűnően működött és az akciók túlnyomó részét itt vetették a nagy formában lévő Zsengellér irányításával.
A jobbszárny lényegesen elmaradt az ő teljesítményük mögött. Kincses alig volt játékban, Marosvári viszont sokat csetlett-botlott, mégis dicséretet érdemel, mert két magyar gólnak ő volt az előkészítője.
A svájci csapatban a csatársor tetszetős játékot produkált, de hiányzott az átütő erő. Még Abegglen, az öreg róka sem jeleskedett különösebben a kapu előtt, annál jobb volt azonban a mezőnyben; nagyon tetszett még a két szélső csatár is.
A fedezetsor a nagyszerű technikájú Vernati vezetésével szorgalmasan, jól dolgozott és gyakran dobta csatárait támadásba, viszont a védelemben inkább Rickenbach és Boquet jeleskedett. A hármas védelem oszlopa Guerne volt. Lehmann időnként kihagyott és Ballabio játékában is erősen váltakoztak a jó és rossz momentumok.
A kölni Bauwens fölényes biztonsággal vezette a mérkőzést.
