A légoltalmi tennivalókat két főcsoportba oszthatjuk: megelőző és kárelhárító szolgálatra. A megelőző légoltalmi tennivalóit részben még békében, részben pedig a honi légvédelmi készültség elrendzésekor, tehát a légitámadást megelőző időkben kell végrehajtanunk. Talán nem lesz szükségtelen, ha ezeket a megelőző légoltalmi feladatokat kissé közelebbről megtárgyaljuk, hogy megállapíthassuk, végrehajtottuk-e a rendelkezéseket és ha igen, helyesen tettünk-e azoknak eleget.
A padlás lomtalanítása az első megelőző légoltalmi feladat.

A lomtalanítás nem jelent kiürítést, tehát nem kell a padlásról mindent lehordanunk. (Természetesen, ha saját jószántunkból már most teljesen kiürítjük a padlásteret, ezzel csak az esetleges tűzveszélyt csökkentjük még jobban.) Vannak egyes tárgyak, amelyek a honi légvédelmi készültség ideje alatt is tárolhatók a padláson, ha csak külön rendelkezés nem rendeli el a padlás teljes kiürítését; ebben az esetben természetesen minden ott raktározott holmit a kitűzött határidőn belüf el kell távolítanunk.

Például bezárt vagy leszegezett faládákat, szorosan fűzött csomagolásban könyveket elraktározhatunk a padlástéren, de azokat 1 méter 60 centiméternél nem rakhatjuk magasabbra és úgy kell elhelyeznünk, hogy minden oldalról kényelmesen körüljárhatok legyenek. Ez alól a szabály alól is van azonban kivétel.

Vannak például bútordarabok, amelyek a lakásban nem férnek el és így a padlásra kerültek. Ezek abban az esetben is fentmaradhatnak a padláson, ha magasságuk az 1 méter 60 centimétert meghaladja; de feltétlenül szükséges, hogy ezeket is úgy állítsuk, hogy minden oldalról megközelíthetők legyenek.

Az elsötétítés szintén a megelőző légoltalmi feladatok közé tartozik annak ellenére, hogy a honi légvédelmi készültség után rendeli el a város vagy község légoltalmi parancsnoka. Az elsötétítés tulajdonképpen nem egyéb, mint álcázás. A teljesen elsötétített épületek beleolvadnak az éjtszaka sötétjébe. Az éjtszaka sötétje takarja, álcázza ez elsötétített épületeket. Az elsötétítés természetesen csak akkor felel meg annak a célnak, amely cél elérése érdekében elrendelték, ha azt tökéletesen hajtják végre. Szem előtt kell tehát tartanunk azokat a követelményeket, amelyeket az elsötétített épületekkel szemben támasztunk.

Az idevonatkozó honvédelmi miniszteri rendelet kifejezetten elrendeli, hogy az elsötétített épületből semmiféle fény a szabadba ki nem szivároghat. Ebből már láthatjuk, hogy csökkentett világítás a lakóházaknál nincs. Irányfényeket használni nem szabad, illetőleg csak olyképpen lehet, hogy sem a fényforrás, sem pedig az általa kibocsátott fény a szabadba ki ne juthasson. Ennek a követelménynek pedig csak olyképpen tehetünk eleget, ha a fényátbocsátó felületeket (ablak, üvegezett ajtó stb.) valamilyen fényáthatlan anyaggal eltakarjuk, de gondoskodunk arról is, hogy a lakóhelyiség szellőztetése vagy a bejárati ajtók kinyitása alkalmával se szűrődhessék ki fény a szabadba.

Most, amikor még aránylag késón sötétedik és nagy hideg sincs, egyszerű megoldás a belső ablaktábláknak fekete papírral vagy más, fényt-át-nem-eresztő anyaggal való bevonása. Ennél a megoldásnál nappal a belső ablaktáblák kinyitásával elegendő fény jut a lakásba. Télen ellenben csupán csak a külső ablak csukva-tartása nem nyújt elegendő védelmet a hideg ellen;viszont ha az elsötétített belső ablaktáblákat is becsukjuk, akkor egész nap kénytelenek lennénk villanyt égetni. A felragasztott vagy más módon felerősített fényáthatlan anyag folytonos leszedése, majd ismét felerősítése pedig nagyon kényelmetlen lenne. Gondoskodnunk kell tehát már most egy olyan elsötétítő szerkezetről, amelynek segítségével a megadott időpontban az elsötétítés minden nehézség nélkül gyorsan és tökéletesen végrehajtható.

Ahol tökéletesen záródó esslingeni faredőny, vasredőny, ablaktábla vagy egyéb hasonló szerkezet van, ott természetesen más elsötétítő berendezésre mindaddig nincs szükség, ameddig ez a szerkezet tökéletesen zár. Ne felejtsük el azonban; hogy egy hajszálvékony repedésen szűrődő kis fény borotvaélességgel hasít bele a sötét éjtszakába és nagyon messziről észlelhető; éppen ezért - esetleg - jóvátehetetlen károk okozója lehet.

Ha tehát ezek a szerkezetek nem biztosítják tökéletesen a fénykibocsátó felületek fényáthatlan takarását, akkor ezeket olyanoknak kell tekintenünk, mintha egyáltalán nem is lennének. A legegyszerűbb és legbiztosabb takarást mód, ha az ugróredőny (rolló) anyagát cseréljük ki fényáthatlan anyaggal és ezt a redőnyt - miután lehúzták - kétoldalt egy-egy faléccel szorítjuk az ablak keretéhez. Ahol az ugróredőny szerkezete nincs meg, ott leengedhető kis-redőnyökkel takarjuk el az ablaktáblákat, amelyeket - ha már nincs rájuk szükség - összecsavarva az ablakkeret felső szélén megerősítünk.

A lépcsőházaknál azokat a pontokat világítsuk meg jól, amelyek a közlekedés szempontjából fontosak. A légoltalmi elsötétítésből kifolyó balesetekért is a háztulajdonos szavatol. A közlekedés biztonságát tehát biztosítani kell. Ha a fényforrásokat megfelelőképpen irányfényekké alakítjuk át, a lépcsőházat aránylag jól kivilágíthatjuk, anélkül, hogy a legkisebb fény is kijuthatna a szabadba. Gondoskodnunk kell azonban arról is, hogy úgy a kapu, mint a lakások ajtajának kinyitásakor se szűrődhessék ki fény.

Természetesen gondosan el kell sötétítenünk a világítóudvarokba nyíló ablakokat is, mert az ide kijutó fények reflexei mint óriási nagy reflektorok fénykévéi vetődnek ki az ég felé. Az elsötétítést tehát a legalaposabb gondossággal kell végrehajtanunk. Megelőző légoltalmi feladat még a lakóházi riasztó-szolgálat és a tömegvédelem. A hatósági riasztás (váltakozó hangon üvöltöző szirénázás) gyors átvétele, azaz a házi riasztóeszköz mielőbbi megszólaltatása szintén a legfontosabb légoltalmi feladatok egyike. A riasztóügyeletes éberségétől függ esetleg a házban lakók élete. Éppen ezért ezt a szolgálatot a leglelkiismeretesebben köteles az erre beosztott egyén ellátni.

A honvédelem kiépítése már a békeévekben megkezdődött. Erre a célra szolgálnak az óvóhelyek. Hogy az óvóhely milyen tökéletes biztonságot nyujt, arra talán elegendő egy példát felhoznunk, amely szerint Varsóban 15.000 ház közül 12.000 rombolódott össze, de csak 67 ház pincéje szakadt be, annak ellenére, hogy az egész városban mindössze három szabályos óvóhely volt, a többi pince pedig minden megerősítést nélkülözött. Az óvóhelyről való kijutást a bejárati ajtó, ezenkívül a vészkijáró és a vészátjáró biztosítja. Senkit sem fenyeget tehát az a veszély, hogy élve „eltemetődik” az óvóhelyen.

Riasztás esetén tehát itt nyerünk a légitámadások ellen biztos védelmet. Ugyancsak itt osztja be a házparancsnok az őrség tagjait is. Éppen ezért minden személyes légoltalmi szolgálatra kötelezett egyén köteles riasztáskor az óvóhelyre lemenni; ha mindenki eleget tesz ennek a nemcsak egyéni, hanem hazafias kötelességének is, akkor meg lehetünk nyugodva, hogy az ellenséges repülőgépek bombái nem fognak közöttünk olyan pusztítást végezni, mint amilyent azokban az országokban okoztak, ahol a lakosságot felkészületlenül érték a légitámadások.

Kempelen Géza