Papírgyáraink átverekedték magukat a háborús nehézségeken és most is teljes erővel igyekeznek megfelelni az igényeknek.
Ma már senki se csodálkozik azon, hogy a sürgős megrendeléseket is csak többhónapos szállítási határidőre igazolják a gyárak. Szakkörökben felmerült a gondolat, hogy bizonyos papírfajták fogyasztását korlátok közé kellene szorítani. Legelsősorban azt tartják megakadályozandónak, hogy egyes élelmes spekulánsok nagy papírkészleteket gyűjthessenek és elvonhassák azokat a közfogyasztás elől.

A korlátozás bizonyos mérvű bevezetése a termelési körülményekben leli a magyarázatát.
De ezeken túlmenően a csomagolóanyagoknak – deszka, abroncs, szög, stb. – a beszerzése is másképp alakul, mint békeidőben. Magyarországon három jelentékenyebb facsiszoló gyár van, de az utóbbi hónapokban egy gyár produkciójára volt utalva az egész papíripar.

A közellátási miniszter a közelmultban rendezte a papírárakat.
A jelenlegi árak átlag 35-45%-kal emelkednek. Ezzel szemben azonban bizonyos kötelezettségeket kell teljesítenie a papíriparnak. A rögzített alapárak 4%-át egy fontos alapanyag ártartalékára kell rezerválniok. Minden számlázott papiros 100 kg.-ja után 2 pengőt fizetnek be a papírgyárak a borgóprundi papírgyár helyzetének javítására szolgáló IMI-kölcsön biztosítására. További 4%-ot fizetnek be egy tartalékalapba papírgyáraink a külföldi nyersanyagok drágulásának az eshetőségére.

Kétségtelen, hogy jól megalapozott papíriparunk megbirkózik az elkerülhetetlen háborús nehézségekkel. A papírfogyasztás bizonyos mértékű korlátozását illetően illetékes helyen még nem foglaltak állást.