Lisszabon, február 14.
(Német Távirati Iroda) Santos Costa százados, hadügyminisztériumi alállamtitkár Pereira dos Santos tábornok, hadseregfőparancsnok kiséretében a portói helyőrségbe látogatott. A helyőrség tisztikara előtt figyelemreméltó beszédet mondott, amelyben taglalta Portugália jelenlegi helyzetét.
Rámutatott arra, hogy portugál katonák ezrei állanak készenlétben a portugál impérium legfontosabb helyein. A birodalomban éppugy, mint bent az anyaországban, fegyverrel a kézben szállnának szembe olyan hivatlan látogatóval, aki a portugál haza küszöbén erőszakkal akarná átlépni.
Vannak olyan portugálok is, akik azt hiszik, hogy bizonyos nehézségek ürügyül szolgálhatnának arra, hogy olyan állapotba térjünk vissza, amelyet minden erőnk megfeszitésével kiküszöböltünk volt. A hadseregnek éppen ezért ébernek kell lennie és mindig rajta kell tartania a szemét azon, ami környezetében történik. Igy minden akadályt megerőltetés nélkül el lehet háritani.
- Jövőnket magunk alakitjuk ki és senkitől sem engedjük magunkat kényszeriteni, bárki legyen is az - fejezte be nyilatkozatát az államtitkár.
Elhidegülés Brazilia és Portugália között
Tanger, február 14.
(NST) Brazilia és Portugália viszonyában amerikai ujságirók szerint észrevehető elhidegülés állt be Roosevelt és Vargas találkozása óta. Ugylátszik Rooseveltnek sikerült éket vernie a két testvérnemzet közé.
A braziliai miniszterek nyilatkozataiból is kitűnik, hogy csak az Egyesült Államok kivánságának engedve üzentek hadat a tengelyhatalmaknak. Még egy évvel ezelőtt a gazdasági és kulturális egyezmény megkötésekor, majd a portugál államférfiak látogatásakor Brazilia Portugália érdekeit meg akarta védeni minden angol és amerikai szándékkal szemben, most Roosevelt látogatása után Braziliában Portugáliát azzal vádolják, hogy afrikai gyarmatait nem tudja kormányozni és azt hangoztatják, hogy Braziliának ki kell terjesztenie befolyását az afrikai kontinensre.
A jelek szerint Roosevelt felhatalmazta Vargas elnököt, hogy ily módon lépjen föl. Az Egyesült Államok bizonyára nem engednek át fontos poziciókat a nyugatafrikai partokon vagy az atlantióceáni szigeteken feltétel nélkül Braziliának, hanem abból a meggondolásból indulnak ki, hogy portugál terület elleni akciónál a portugálok talán kevesebb ellenállást tanusitanának a velük közös nyelvű braziliai katonasággal, mint az amerikai csapatokkal szemben.
Ezek az értesülések Portugáliában csak fokozták az északafrikai hadműveletek megkezdése óta mutatkozó idegességet. Ezzel kapcsolatban ujabb eszmecserére kerül sor Portugália és Spanyolország között. Remélik, hogy ily módon közelebbi felvilágositást kapnak a legérdekesebb kérdésekről, igy például Alba herceg és a spanyol trónörökös találkozójáról, vagy Beigbeder volt spanyol külügyminiszter amerikai látogatásáról, amit egyelőre titokzatosság vesz körül.