Egész szervezetünk működése csupa oxydátió-folyamatokból áll s azért, hogy jó egészségben legyünk, nagy gondot kell fordítani a kellő mennyiségű oxygén felvételére levegő és táplálék alakjában.
A szobában a légzés által a levegő oxygénjét fogyasztjuk, azért kell a levegőt felfrissíteni vagy az oxyént más módon pótolni. Erre nagyon alkalmasnak látszik az a vegyi folyamat, melyre Desproz és Balthasar párisi chemikusok hívták fől nemrégiben figyelmet, hogy a natrium-superoxyd vizzel megnedvesítve oxygént fejleszt és a mellett natronlúg keletkezik.
Az első pótolja a szobában a légzés, égés stb. által elfogyasztott oxygént, míg a natronlúg elnyeli a kártékony szénsavat és szén-oxydot (széngáz) Ofrard szerint a natrium-superoxyd és víz összhatásának nem keletkezik egész egyszerűen oxygén, hanem oxydált víz, műnyelven hydrogén-superoxyd; de lehet a folyamatot úgy is végeztetni, hogy azonnal oxygén keletkezzék.
Csak az baj, hogy ma még a nátrium-superoxyd igen drága, mert natrium fémnek vascsövekben való izzitása által nyerik; hanem ha majd olcsóbban állítják elő, nagy szolgálatot fog tenni, mint szoba levegőjének javítója.
Az oxydált víz is rendkívűl sokféleképen használható mint: fehérítő (az Eau de Javette helyett), hajfestőszer, rothadásgátló, sterilizáló és végre még régi festmények restaurálására. Ezeket ugyanis majdnem mind ólomfestékkel készítették, a kénhydrogén-gáz pedig, a mely minden szobában bőven van, a festékben levő ólommal fekete ólomsulfidot alkot és ezáltal a képet kellemetlen sötét tónussal vonja be. Oxydált vizzel lemosva az ilyen képet, a fekete ólomsulfid szürke ólomoxyddá alakul át s a kép eredeti szineiben látszik.