Miután a négy kis bolygót a Mars és Jupiter pályája közt fölfedezték, több mint 38 évig nem vettek észre olyan újabb bolygót, mely ehhez a csoporthoz tartoznék. Egy nyugalmazott német postahivatalnok, Hencke vette észre először ezt az újabb bolygót s két évvel később még egy másikat.
E fölfedezéseiben olyan módszert használt, melyet utána mások is sikerrel követtek. Jó látcsöve volt s a szerint a terv szerint járt el, hogy minden csillagot, melyet meglát, följegyez a mennybolt térképén. E munkája közben bukkant a két kis csillagra, melyek a többi csillagok közti mozgásukkal bolygóknak bizonyúltak.
Ezóta, a múlt század közepe óta alig múlt el év, hogy egy-két újabb bolygót föl ne fedeztek volna s nem egy csillagász, sőt a mennybolt jelenségei iránt érdeklődő laikus is, hirnévre tett szert ezáltal.
Legtöbbre egy Goldschmidt nevű párisi festő vitte, a ki padlásszobája ablakából tizennégy bolygót fedezett föl, egy izben egy este kettőt. Ez új bolygók legtöbbje gyönge fényű pont az ég sötétségén, mert természetesen a fényesebb csillagokat előbb fedezték fel. Ezért vált szükségessé, hogy mind nagyobb és nagyobb erejű messzelátókat készítsenek, melyekkel sikeresen lehessen új bolygókat kutatni.
Ez a munka mind nehezebb s mind kevesebb sikerrel járó lett. Könnyen el lehet ezt képzelni, ha meggondoljuk, hogy a messzelátóban látható parányi csillagok megszámlálhatatlan seregét csillagtérképekre pontosan, csillagról-csillagra föl kell jegyezni s ezeket a bejegyzéseket időről-időre összehasonlítani a mennyboltban, hogy valamelyik kis csillag nem változtatta-e meg azóta helyét. Mindazonáltal e fáradságos módszerrel 1891 őszéig nem kevesebb, mint 322 kis bolygót sikerült fölfedezni, melyek legnagyobb része, fényükről itélve, alig néhány földrajzi mérföld átmérőjű.
A mondott évben Wolf német tanár a bolygók kutatásának új módszerét kezdte alkalmazni az által hogy segitségűl vette a fényképezést. Nagy fényképező-lencsével lefotografálta az ég kisebb darabkáit; a lemezeket azonban sokszor teljes két óra hosszat kellett exponálnia. Mivel pedig az egész mennybolt minden nap látszólag megfordul a föld körűl, a fényképező-lemezeket is megfelelő mozgásban kellett tartani, hogy a csillagok megmaradjanak a lemezek egyugyanazon helyén.
Nyilvánvaló, hogy ez csak nagy nehézséggel s megfelelő elővigyázat mellett történhetett. Ha aztán sikerült ily úton jó felvételt kapni, ezen a leggyengébb fényű álló csillagok, mint apró pontocskák voltak láthatók, melyek nagyítóval nézve, köralakúaknak látszanak. Ha azonban mozgó bolygó van köztük, ez a felvétel két órai ideje alatt valamivel változtatta helyét s ezért a fényképen vonalalakúnak látszik. A lemezek pontos megvizsgálása útján tehát a csillagpontok külsejéből meg lehet itélni, bolygóval van-e dolgunk, vagy nem.
Ez a munka nehéz és roppant gondosságot kiván, ha a tévedést ki akarjuk zárni s ha elvégeztük, utána meg kell még nézni a mennybolt megfelelő helyén is, hogy csakugyan megvan-e ott az igy felismert gyönge fényű bolygó.
A régebbi eljáráshoz képest természetesen ez a fotográfiai módszer sokkal egyszerűbb és sikeresebb; tiz év alatt csaknem másfélszáz új bolygó fölfedezésére vezetett. Ezek legtöbbje oly gyönge fényű, hogy csak a legerősebb messzelátókkal lehet észrevenni s maga Wolf tanár azt mondja, hogy az általa fölfedezett 60 bolygó között egyet sem látott magán az égen, hanem csak a fényképezőlemezen. Más csillagok azonban megfigyelték ezeket úgy, hogy ki tudták számitani pályályukat a nap körűl s helyzetüket a kis világtestek tömegében.
A bolygók kutatása terén a legújabb haladás az, hogy olyan optikai készüléket szerkesztettek, melynek segítségével a fényképezőlemezek fáradságos és időrabló végig vizsgálását meg lehet takarítnai. Ezt a készüléket egy Pulfrich nevű jénai csillagász szerkesztette, neve stereo-comparatos s nem egyéb, mint oly stereoskop, melyen mindkét szemünk egy-egy nagyitó üvegen keresztül két megfelelően elhelyezett fénykép-lemezre néz.
Ismeretes, hogy a stereoskopon, bármi csekély eltérés van is a két lemez közt, ez rögtön szembeszökik. Ha például az egyik lemezről hiányzik valami tárgy, a mely a másikon megvan, a néző, a mint szeme erre a helyre jut, kellemetlen érzést érez, a csak egyik lemezen levő tárgy úgy látszik, mintha messzire előre állna a lemezről.
Ha a nevezett készüléken két oly lemezt nézünk, melyekre csillagok vannak fotografálva, akkor minden közben beállott változás azonnal szembetünik. Egy a lemezre fotografált bolygó, mely időközben, ha csak kevéssel is, változtatta helyzetét, rögtön magára vonja a szemet, mert előre áll a kép sikjából. E készülékkel Pulfrich több lemezen, melyeket Wolf tanár régebben nagy fáradsággal végig vizsgált s melyeken néhány új bolygót is fedezett föl rajtuk, a mely Wolf figyelmét elkerűlte. Ez a tény meggyőzőn bizonyitja készülékének hasznavehetőségét; segitségével bizonyára mind több és több új bolygót fognak fölfedezni.
