A háborús anyag- és árugazdálkodás kihatásait talán legjobban az áruházak érzik meg.
Az előny, amit az áruház nyújt a vevőnek azzal, hogy áruszükségletének különböző válfajait egy helyen elégítheti ki, a fennálló körülmények folytán egyre jobban összezsugorodik és kiütköznek a nehézségek, amelyek a forgalom csökkenése folytán a nagy rezsivel felépült szervezetek keretében határozottan érezhetők.

Az áruelosztást intéző hivatalos szervek szociális és egyéb szempontokra való tekintettel a meglévő készletekből elsősorban a kisegzisztenciákat és a kifejezetten szakmabeli cégeket igyekeznek áruval ellátni. Az áruházak egyes osztályai a lecsökkentett ellátás következtében árukészletüket fogyatékosan tudják pótolni, raktárkészletük – mely osztályonként eleve nem is lehetett oly bőséges, mint a kizárólag egy-egy cikkcsoporttal foglalkozó szakmai cég – gyorsabban kimerült s így az osztályok összevonására vagy teljes megszüntetésére került sor. Az áruházak törzsvevői, de a nagyközönség is napról-napra meglepetve látják, hogy a megszokott szövetosztályok helyén bútor vagy lábtörlő, a terjedelmes kész ruházati cikkek emeletén pedig kőedény köcsögök fogadják.

Természetes következménye ennek, hogy a közönség is észreveszi az áruházak készleteinek lassú elapadását és abban a reményben, hogy inkább talál ízlésének megfelelő készletet a szaküzletekben, inkább utóbbiakat keresi fel. Az áruházak viszont normális forgalomra felépített személyzetükkel, vagy adminisztrációjukkal redukálhatják rezsi-költségeiket a forgalom csökkenésének megfelelően és így valószínű, hogy ezévi mérlegeredményeik alatta maradnak az előző évek hozamának.