Ismeretes, hogy közel két évvel ezelőtt kormányrendelet jelent meg, melynek értelmében a gazdasági életben csak olyan 60 éven felüli vezetők tarthatják meg pozíciójukat, akik erre külön engedélyt kaptak. A rendelet megjelenését követően ugyanis a 60 éven felülieket a vállalatok nyugdíjazni voltak kötelesek, viszont azokat, – akik bár ezt a korhatárt elérték vagy betöltötték, azonban vállalati érdekből pozíciójukban meghagyni kívánták – szolgálatban tartásuk engedélyezése végett fel kellett terjeszteni illetékes helyre.
Abban az időben, tekintettel a vállalati érdekre, hivatalos helyen – néhány esettől eltekintve – a szolgálatban hagyást megengedték.
Ezév elején, amikor ugyancsak meg kellett ismételni a 60 évesek és az azon felüliek szolgálatban hagyására vonatkozó kérvényt, a gyakorlat változatlan maradt. Információk szerint a közelmultban, amikor az a bizottság, amely ezekben az ügyekben döntött, ismét ülésezett és elvi határozatot hozott. Lényege ennek a határozatnak az, hogy 1944 elejétől kezdődően további szolgálatban hagyást nem engedélyez.
A bizottság véleménye ugyanis az, hogy a vállalatoknak nemcsak módjukban állott, hanem legjobb tudomásuk szerint neveltek is olyan utódokat, akik a 60 évesek, vagy azon felüliek ügykörét maradéktalanul és tökéletesen elláthatják. Ebből az elvi állásfoglalásból végeredményben az következik, hogy 1944. január 1-től a magángazdaságban mindazok, akik az említett korhatárt elérték, nem működnek tovább, hanem mint nyugdíjasok élvezik majd sok évtizedes munkájuk gyümölcsét.