Almásy László, a világhíres magyar Szahara- kutató Rommel sivatag- referense a lybiai és egyiptomi hadjáratban

Afrika térképén még a közelmultban, ott, ahol a huszonhatodik hosszusági fok szeli a Ráktérítőt, hatalmas fehér folt éktelenkedett. A térképrajzolók az üres helyet ugy töltötték be, hogy nagy betűkkel beleírták: „Lybiai sivatag”. Ha a Szaharát három részre osztjuk, a lybiai sivatag a nyugati harmadrész. A hosszusági és szélességi fokok képzelt vonalán futnak végig Egyiptom, Szudán és az olasz Tripolisz határai.

A valóságban ott azonban csak a homok határos a sziklával, a semmi a végtelenséggel!

A régi egyiptomiak valamikor még ismerték ennek a hatalmas homok és sziklatengernek belsejét. Később évszázadokon át senki sem járta a „Halál Birodalmát” , majd amikor az arabok Kis –Ázsiából bevándoroltak Afrikába, lépésről- lépésre kellett emberöltőkön át elfoglalniuk és megismerniük uj sivatagi hazájukat. A karnaki templom hatalmas pilonján, az ó- egyiptomi papköltő, Pentaur himnusza dicsőíti fáraó birodalmának sivatagbéli országrészeit.

Herodotos- a Történelem Atyja- írja le egyedül pontosan Lybia belsejét és a középkor arab földrajztudósai szólnak a homoktenger rom- és oázis városairól, utiirányokról, helynevekről. A sivatag szélét érintő karavánutakról néhol nyomok vezetnek a sivatag belsejébe, de, még a századforduló idején is csak beduinok ősz szakállu, „karavánvezetők tudták, hogy hová.”
Csak az első világháboru után, a huszas évek végén lebbent fel a fátyol a lybiai sivatag titkairól!

Korunk műszaki vívmányai, a gépkocsi és a repülőgép legyőzték a végtelen homokóceán hozzáférhetetlenségét. Az Afrikát birtokló hatalmak között nemzetközi egyezmény jött létre, hogy a kétmillió négyzetkilométernyi területet az óriási távolságokra fekvő kevés oázisra támaszkodva, behálózzák háromszögeléssel.

Ebbe a munkába kapcsolódott be, eleinte önként, később Egyiptom szolgálatában egy akkor 33 éves, de már automobil és repülősportban határainkon kívül is ismert vasmegyei nemes és birtokos, zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László Ede.

Már ősi családi hagyományai is hősi és regényes életpályára predesztinálták az ifju Almásy Lászlót.

A család, amely nemes és grófi ágra oszlik, Thuróci krónikája szerint Őze comestől származik, aki Prezmysl ostrománál esett el az Úr 1099-ik évében.

Az Afrika- kutató Almásy László, atyja, Almásy György, az itthon és Angliában egyaránt nagynevű és megbecsült ázsiai utazó, aki bejárta az Ili folyót völgyét és a Tiensan bérceit, 1906-ban második ázsiai utján feltárta Kína északi részének geológiai, meteorológiai és etnográfiai viszonyait.

Nagyatyja, Almásy Pál a 48 – 49-es országgyűlés elnöke volt és az ő határozata alapján mondotta ki Debrecenben a Ház Magyarország függetlenségét.

A szabadságharc után Párizsban élt, utóbb kegyelmet nyervén, visszatért hevesmegyei jószágaira, 1864-ben egyik vezére volt annak a mozgalomnak, amely Nedeczky Istvánnal és Beniczky Lajossal ujra forradalmasítani akarta az országot a német- cseh elnyomás ellen.
Az összeesküvést azonban felfedezték, Nedeczkyt és Beniczkyt halálraítélték, Almásy Pált várfogságra Olmützben, ahonnan 1867ben térhetett vissza hazájába.

A mi hősünk, Almásy László Ede, összesen közel tíz évet töltött a lybiai sivatagban, amelynek legnagyobb részét végigjárta autón és repülőgépen. Nincsen olyan homoksivatag, sziklahegység, vagy sivatagforrás, Sivaoázis és El Fasher, Kufra és Vadi Halfa között, amelyet fel ne keresett, ki nem kutatott, térképre ne rajzolt volna és gyakorlati tudományos eszközökkel meg ne állapította volna az addigi ismeretlen sivatagi rész járható utjait, talaj – és hőviszonyait.

1931- től 1936- ig igen kevés megszakítással teljesen a Lybiai – sivatag felderítésének szentelte életét. Almásy László bízvást mondhatjuk korszakalkotó eredményei az ifju magyar tudósra irányították Olaszország és Anglia politikai, katonai gazdasági és gyarmatügyi intéző köreinek figyelmét és különösen az uj Itália Duceja volt az, aki Almásy afrikai utazásainak óriási jelentőségét az első között felismerte és méltányolta.

Almásy László ismételten Mussolini vendége volt Rómában, beszámolt a Ducenak nemcsak földrajzi, hanem régészeti felfedezéseiről is s egész szívvel odaállott az olasz afrikai imperium kiépítésének munkálataihoz. 1940 késő ősze óta a magyar Almásy László a Duce afrikai vezérkaránál tartózkodott, mióta pedig Rommel vezértábornagy vette át a lybiai hadműveletek vezetését, Almásy a nagy német marsall sivatagreferense.