Győzött a WMTK és a BTK csapata
Vasárnap délután, a kékesszürke téli alkonyatban az elmúlt évek megszokott képe fogadta az ökölvívó CsB-re igyekvőket: siető, sűrű fekete embersorok (a boldog jegytulajdonosok), továbbá árgus szemekkel, jobbra-balra figyelő, előbb reménykedő, majd letört arcok - a kívül maradottak szomorú serege.
Ez utóbbiak már akár 20 pengőt is szívesen adtak volna egy jegyért, de ezúttal még csak egy árva jegyüzér sem volt látható, mert a mérkőzés kezdetére már réges-régen túladtak a „portékán”. Jellemző volt az óriási keresletre, hogy egy elkeseredett boxfanatikus így kiáltott fel: „Egy életet egy - jegyüzérért!”
A Sportcsarnok bejáratánál egész komoly pankrációs küzdelmet kellett folytatni a bejutásért, mivel a rendezőség a 2000 főnyi tömeget - érthetetlenül! - egy félméteres szélességű, szűk ajtón engedte be…
Csak amikor az elkeseredett tömeg már-már benyomta a drága üvegajtókat, jutott végre eszébe valakinek egy másik ajtót kinyitni… Egyszóval már kívül is a tipikus, hamisítatlan boxcsapatbajnoki hangulat uralkodott.
Belül, a zsúfolásig megtelt teremben már kevésbé. Mintha csak a zsibongó, zúgó, morajló tömeg előre megérezte volna az elkövetkezendőket: a megszokottnál jóval csendesebben ült a helyén, nem bíztatta oly elementáris erővel kedvenceit, mint máskor. Erőtlenebbül harsogott a „Hajrá B-T-K-!”, sőt még az elmaradhatatlan pontozóbírói tévedéseknél sem követelte azzal a bősz haraggal a pontozók fejét, mint máskor…
Mindezt az okozta, hogy a lebonyolított két mérkőzés színvonala az elmúlt évekéhez képest erősen hanyatlott Az egyes mérkőzések sorsa a legtöbb esetben szinte holt biztosan „lefutottnak” látszott már, amikor az ellenfelek a kötelek közé másztak, sok volt az erőfölény miatti leléptetés és csak alig egy-két összecsapáson támadt fel a régi, vérbeli forró csapatbajnoki levegő!
Az első osztályba deus ex machina bekerült Törekvés természetszerűleg teljesen alárendelt szerepet játszott a porondra lépő WMTK-val szemben. A 14:2 arányú csepeli győzelem hűen fejezi ki az erőviszonyokat, hiszen a vasutas boxolók legnagyobb része kiütéssel, erőfölény címén való leléptetéssel vagy feladással hagyta el a szorítót, csupán a nagyon tehetséges Darázsnak sikerült megszerezni a becsületgyőzelmet.
Ezenkívül csak a sokat ígérő Molnár verekedett a 3-ik menetben igazi csapatbajnoki küzdőszellemben. Darázs hamar népszerűvé vált: amikor a hátulról hozott jobb egyeneseit egymásután bevitte Kovácsnak, a közönség kórusba biztatta: „Csípjed Darázs! Szúrjad Darázs! Eressz belé egy fullánkot! A Töri-versenyző nem is volt rest és alaposan helybenhagyta ellenfelét…
A humorról viszont a Németh-Zsida pár gondoskodott, akik hamisítatlan boxparódiát mutattak be, olyan hamísítatlan „pankrációs” stílusban, hogy a közönség az oldalát fogta a nevetéstől. Különösen Zsida fakasztotta viharos derültségre a néző sereget, aki fogyatékos lábtechnikája folytán egymásután produkálta a „csukafejeseket” Auerbach-szaltókat és a többi, műugrásnál használatos figurákat…
Németh szegény ugyan szeretett volna boxolni, de hát képtelen volt versenyre kelni a vasutas ökölvívó egyéni „stílusával”…. A közönség a végén jókedvében már kórusban énekelte: „Mit tehet a Zsida-Zsida róla...”
A gyenge mérkőzések feletti dühét azután viszont szegény Jászaira töltötte ki az eszes fejű Cézár, aki hiába akarta komolyan megütni a különben elég jól és szívvel küzdő ellenfelét: Berettschneider azt a utasítást kapta ring-segédétől, hogy lehetőleg sűrű „lehajlásokkal” igyekezzék kitérni a népszerű „Jaszi” rettegett jobbegyenese elől.
Így történt azután, hogy a csepeli csillag záporszerűen zuhogó horgai rendszerint lefelé tendáló irányban érték a vasutas versenyzőt és a kiütést is egy ilyen gyilkos - szabálytalannak látszó – „kalapács”-nak látszó horog idézte elő.
Amint Brettschneider neki dőlt a köteleknek, a nép éktelen tüntetésbe kezdett Jászai ellenes a máskor megszokott tapsvihar helyett ezúttal bizony harsány füttykoncert kísérte öltözőjébe a WMTK erősségét…
Szünet után került sor a nagy izgalommal várt BTK - FTC találkozóra. A máskor megszokott nagy küzdelem ezúttal elmaradt a két ősi vetélytárs között. A Magdolna városiak lankadatlan szorgalmú nevelő munkája ez évre már busásan „beérett”. A fiatalok egymásután szerezték a pontokat a kissé megkopott tudású és a nagy vérveszteségét még ki nem hevert zöld-fehérek ellen.
Már 8:0-ra vezetett a BTK, amikor a nagyszerűen verekedő Gál végre megszerezte az első „Fradi” pontokat… De azért a fiatal Barassó és Szumega - vereségeik ellenére is - olyan képességeket árultak el, amelyek kifejlődése esetén a ferencvárosi csapat a régi lehet. A 6:10 arányú vereség egy sokkal jobb BTK ellen sem rossz eredmény!
