1938 augusztusában alakult meg a Magyar Állat- és Állati Termékek Kiviteli Szövetkezete.
A külföldre irányuló állatexportot és állati termék-kivitelt bonyolította le, mint e célra szervezett egykéz. 1941 áprilisáig tartott ez a megbízatása. Akkor a sertéskereskedelem átállításával kapcsolatban tevékenységi körébe utalták a belföldi sertésforgalom lebonyolítását is. 1942 szeptember 17-től pedig a marhakereskedelem átállítása következtében a belföldi marhaforgalom ellátását. Azelőtt kizárólag az exporttal foglalkozott, ma 90 százalékban a belföldi ellátás körébe tartozó feladatokat végez és csak annak a feleslegnek a külföldre való szállítását intézi, amire az államközi megállapodásban lefektetett kontingensek erejéig utasítást kap.

Az új célkitűzésnek megfelelően, szükségesnek látszott a szövetkezet átalakítása, ami az 1943 február 23-án megtartott rendkívüli közgyűlésen történt meg. Az alapító szövetkezetek: a Hangya és a Mezőgazdák kivonultak a MÁSZ-ból és üzletrészjegyeiket átadták az államnak. Ez alkalomból új igazgatóságot alakítottak, a régi tagok közül csupán Hagyó Kovács Gyula elnök és Wampetich Károly maradtak meg. A pénzügyminisztérium részéről dr. Jeszenszky Ferenc miniszteri osztálytanácsos, dr. Rényi Béla miniszteri osztály-, dr. Schmidt Ádám miniszteri titkár, a földművelésügyi minisztérium részéről dr. Hazay Árpád miniszteri tanácsos, dr. Mojzes Andor miniszteri tanácsos, a közellátási minisztérium részéről dr. Szalay Szabolcs miniszteri tanácsos, dr. vitéz Molcsányi Endre miniszteri titkár és Ciffrák-Berzsenyi István közellátási főfelügyelő lettek az igazgatóság új tagjai. Boér Ágoston gazdasági főtanácsos is tagja az igazgatóságnak. A felügyelőbizottságot is újjáalakították a három tárca reprezentánsaiból, egyben pedig megváltoztatták a szövetkezet címét is Magyar Állatértékesítő Szövetkezetre. A vezérigazgatói állást megszüntették, Rulf Géza, az eddigi vezérigazgató, kilépett a szövetkezettől.

A Magyar Állatértékesítő Szövetkezet vezetését vitéz Ortvay Bélára bízták, őt választották meg ügyvezető igazgatónak. Vitéz Ortvay Béla a szövetkezet közellátási főosztályának volt eddig a vezetője. Negyedszázada dolgozik ebben a szakmában. Pályafutását a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél kezdte, működött a Hangyánál is, hosszabb időn át dolgozott, mint önálló bizományos és mint egy részvénytársaság ügyvezető igazgatója. Munkatársunk kérdésére a következőket mondta a Magyar Állatértékesítő Szövetkezet tevékenységéről, programjáról:

– A háborús viszonyok természetszerűleg ebben a szakmában éreztetik legerősebben a hatásukat. Sertés- és marhaállományunk számbeli és minőségi alakulása köztudomásúan elsősorban a takarmánykérdésen múlik. Ma egész Európa takarmányhiánnyal küzd és nekünk is gondjaink vannak e téren. A belföldi sertés- és marhaforgalommal szemben az a követelmény, hogy fedezze a húsjegyrendszer bevezetésével kapcsolatban jelentkező igényeket. Nagy szervezettséget, alapos munkát kíván a feladat ellátása. A háborút megelőző békeévben élősertésben heti 6-8000, marhában heti 4-6000 volt a felhajtás. A mai felhajtás természetszerűen nem egyezik ezekkel a békebeli számadatokkal. De mindent el kell követni – és pedig az agrártársadalommal való szoros együttműködésben, – hogy biztosítsuk a mennyiséget, amely a polgári lakosság szerényebb keretek közé szorított háborús ellátásához szükséges.

A takarmányhiány súlyos gondjai ellenére is megállapítható, hogy a háborús Európában még mindig első helyen állunk a lakosságnak nyújtható húsfejadagok tekintetében. Nem szabad elfelejteni, hogy ellátási hús-fejadagunk még a köztudomásszerűen tekintélyes állatállománnyal rendelkező Balkán-államok fejadagjánál is nagyobb. A jegyrendszer bevezetésének időpontjában száz százalékig eleget tudtunk tenni a fogyasztók igényeinek. Időközben a sertés- és marhaállomány változása a húsjegybeváltásban is változást idézett elő. Ami pedig a jövőt illeti, a közellátási hatóságok, mihelyt szükségesnek látják, megteszik a közönség lehető ellátásának biztosítására a szükséges további intézkedéseket.

– Uj feladatok hárulnak a MÁSZ-ra a Jurcsek-terv végrehajtásával kapcsolatban – folytatta v. Ortvay Béla. – Ismeretes, hogy az új terménybeszolgáltatási rend a megyei beosztás alapján felállítandó körzeteken nyugszik. A MÁSZ is ennek a megyei rendszernek az alapulvételével decentralizálja működését. Kirendeltségeket állítunk fel minden egyes megyében. A kirendeltségek mind a helyi, mind az országos ellátást irányítják, számbaveszik a készleteket és rövid úton megteszik jelentésüket a budapesti központnak. Budapesti központunkban fog működni az elosztó bizottság, amely a közellátás szükségletéhez képest fogja lehívni és irányítani a készleteket mind a sertés-, mind a marhaállományt illetően. A bejelentéseknek tehát mindenünnen be kell futniok a központba és az elosztóbizottságnak mindig pontos tájékozása lesz arról, hogy milyen készlet áll rendelkezésre, hova, mennyit kell juttatni az igazságos elosztás keretében.

Se készletek halmozása, se váratlan hiányok nem okozhatnak bonyodalmat ebben a rendszerben, amelyet az arányos szétosztás, továbbá a pontos, megbízható nyilvántartás jellemez. Az államközi megállapodásokban biztosított kiviteli kontingensek exportjára csak a mindenkori feleslegek arányában kerülhet sor. a fehéráru ellátás jelenlegi és jövőbeli lebonyolítása teljes mértékben biztosítottnak tekinthető. A rendelkezésre álló készletek elegendők ahhoz, hogy ha csupán a mai háborús adagolás mellett is, de biztosítsák a közönség zsírral és egyéb fehéráruval való ellátását. A közellátás érdekeinek fokozott biztosítására való tekintettel a MÁSZ nyilvántartásában szerepelnek a jövőben az állati termékekből készült konzervek is. A konzervproduktumok ilyen nyilvántartásával lehetővé válik az arányos és a konkrét szükséglethez igazodó elosztás. A nyilvántartás kiterjed a meglévő konzervkészletekre és a gyártásra kerülő mennyiségekre.

– Visszatérve az ország állatállomány problémájára megállapítható, – mondta vitéz Ortvay Béla ügyvezető igazgató – hogy mind sertés-, mind marhatenyésztésünk kielégítő képet mutat, csupán a takarmányhiány miatt mutatkoznak átmeneti nehézségek. Különösen a sertéshizlalásnál jelentkezik a tengeri másirányú felhasználásának a következménye.

Megkérdeztük vitéz Ortvay Bélát, hogyan áll a készletgazdálkodás ügye Magyarországon.
– Az elmult ősz és tél folyamán – válaszolta a MÁSZ ügyvezető igazgatója – az élőmarhafelhajtás kedvezőbb volt, mint az előző esztendők hasonló időszakában. Ebben bizonyosan közrehatott részben a takarmányhiány, részben pedig az előző években bevezetett vágási tilalmaktól való aggodalom. Sajnos, a rendelkezésre állt nagyobb húsmennyiséget nem tudtuk tárolni arra az időszakra, amikor kisebb a felhajtás, mert hűtőház csak igen csekély mértékben állt rendelkezésre.

A háborús viszonyok között pedig sok egyéb élelmiszert is tárolni kellett.
Ezek elveszik a helyet a hús elől, amely kizárólag hűtőházban, fagyasztott állapotban kerülhet megőrzésre. Illetékes helyen mindent megtettek a hűtőházhiány sürgős enyhítése érdekében. Budapesten és Szegeden új hűtőházak épülnek, egyben pedig a sör- és borpincék részbeni igénybevételét is lehetővé tette a kormány olyan élelmicikkek tárolására, amelyeket nem kell okvetlenül fagyasztani. Nem vitás, hogy megfelelő befogadóképességű hűtőházak nélkül igen nehezen oldható meg a készletgazdálkodás, amelynek pedig háborús időben nagy jelentősége és fontos kiegyenlítő hatása van.