A Pester Lloyd, húsvéti számában „Zűrzavar az éterben” címmel feltűnő tipográfiával cikk jelent meg az ellenséges rádiópropagandáról, különösen a titkos leadókról. A cikk bevezetésében rámutat arra, hogy a rádiópropaganda kérdésével egykor majd sokat foglalkoznak a történettudósok, majd megállapítja, hogy a nyilvánosan lajstromozott nagy rádióleadók mellett, amelyek Bostonból és Daventrygból Kairón és Jeruzsálemen át Tifliszig és Kujbisevig az európai szárazföldi tábor minden nyelvén dolgoznak, számos, nem hivatalos állomás is van, ugynevezett titkos adók.
A cikk a továbbiakban jellemzi e titkos adók működését és erre a következtetésre jut, hogy ezeket mindenkor az ellenség keze irányítja.
- Különös, mint ahogy különös ennek a propagandának egész működése- folytatja ezután a cikk –, hogyan választja ki ezek a titkos adók azokat, akikhez szólnak. Vannak országok, amelyeket nem zaklatnak, mint például Szlovákia, amelynek csak Benes úr csehszlovákizmusából és a Szovjet pánszlávizmusából jut ki, mind a kettő hivatalosan az angolszász és a bolsevista nagyadók révén.
A horvátok felé már irányul egy titkos adó, amely éppen a magyar- horvát hős Zrínyi nevét bitorolja, hogy jugoszláv- kommunista mérget fecskendezzen szét. Bennünket, magyarokat mintegy három titkos adó szerencséltet, amelyek mind az 1918 –as destrukció módján dolgoznak, tehát régen befagyott postakürt- hangokat hallatnak, amelyekre ebben az országban aligha hallgat valaki.
A legélénkebb mozgás azonban talán román szomszédunk közül van, amelyhez különösen a kelet próbál mindenféle hangnemben közel jutni. A közvélemény vagy a politikai felfogás szivárvány képének minden árnyalatát lehet itt hallani, a kimondott kommunista propagandától egészen egy másik adóig, amely rövid műsorát mindig a király - himnusszal kezdi. És mindezeknek az adóknak csak egy célja van: viszályt kelteni a háromhatalmi egyezményhez csatlakozott államok között és lehetőség szerint eltántorítani őket a nagy tavaszi offenzívában való részvételtől, amelytől a tengelyhatalmak ellenségeinek mindkét táborában nyilvánvalóan erősen borzadoznak.
Most azonban hirtelen az éterben uj hang szólal meg, amely ugylátszik egészen más véleményen van. Román és közben német nyelven is, mint „Romania mare” illetőleg „Grossrumünischer Sender” (Nagyrománia adó) néven az ember ujra, meg ujra a magyarok címére intézett szemrehányásokat és Magyarország ellen emelt panaszokat hall, amely szerint mi állítólag nem veszünk részt elegendő buzgalommal a Szovjet elleni harcokban. Ezzel szemben ez az adó nem győzi kiemelni a románok szerepét a bolsevizmus elleni hadjáratban és azokat az áldozatokat, amelyeket a románok az európai ujjárendezés ügyében hoztak, hogy ebből merész román állami igényeket vezessen le ezzel az ujjárendezéssel kapcsolatban és mindenekelőtt a második bécsi döntés megszüntetését követelje. Amint világosan látható, ez ugyancsak az ellenség egy kísérlete a sok közül, hogy a tengely szövetségesei között ellentéteket vessen fel és tartson ébren, azonban olyan eszközökkel, amelyekre az ember nem talál megfelelő kádenciát.
Az ellenséges propagandának e trükkje mögött kétségkívül egészen különlegesen ördögi célt lehet felismerni. Az azonban, hogy ezt a célt azzal akarja elérni, hogy az egyiknek a harcikedv hiányát hányja szemére, a másiknak azonban dicséretet oszt ki áldozataiért, alaposan bolondnak tűnik nekünk, hiszen az ellenség önmaga ellen uszít
-
De kár volna talán ennek az éterbeli zűrzavarnak a felderítését, amelyet egy nyilván fejét vesztett ellenség váltott ki, egyszerűen Örindur grófra bízni, aki ezzel a rejtéllyel csak egy többé- kevésbé távoli jövő történettudósaként foglalkozhatnék- fejezi be cikkét Pester Lloyd.
