A huszadik század merőben újszerű hadviselési módját – a villámháborút - nemcsak a küzdelmek és eredmények nagy gyorsasága jellemzi, hanem az is, hogy a harc óriási területen folyik egyszerre. Sőt nagyon gyakran úgy nevezik a mai háborút, hogy „totális” háború; vagyis a második világháború „egyetemleges”, hiszen amióta Japán is belépett a harcoló nemzetek sorába, a háború tényleg az egész Földet foglalja magában.
A történelem háborúi abban is különböztek a mai harcoktól, hogy a régi idők háborúi aránylag kis területeken játszódtak le; hiszen a csatatér nagysága, amelyen a két sereg összecsapott, alig tett ki néhány kilométert. Az ókori hadvezér ott harcolt, vértezetével és lándzsájával a maga emberei között; a harcot személyesen irányította és ahova a csatazaj miatt nem tudott szóbeli parancsot adni, oda szolgáit küldötte ki. A görög és római hadseregek eleinte zárt oszlopokban, az úgynevezett ,,falanx”-ban támadtak, amely előreszegezett lándzsáival a tüskésdisznóhoz hasonlított.
A hadvezér valahol a falanx közepén foglalt helyet és onnan irányította seregeit. A hadvezér személyesen látta mindenütt a csata helyzetét; ahol arra szükség volt, oda tartalékokat küldött vagy személyesen is odament harcolni. Egyszer azonban megjelentek a lovasok is a hadszíntéren, amelyek sokkal gyorsabbak voltak, mint a gyalogos katonák. A lovasság mozgékonyságából az következett, hogy a harci terület egyre jobban széthúzódott; a lovasok egyszer itt, egyszer pedig valahol egy pár kilométerrel arrébb harcoltak. Nekik a hadvezér már csak lovas útján tudott parancsot adni.
Későbben a harci terület még jobban megnagyobbodott, mert a középkorban már tekintélyes létszámú lovashadsegerek állottak egymással szemben. A hadvezér szeme már ekkor sem volt elegendő a csatatér áttekintésére és a vezér az alparancsnokainak előre megbeszélt zászlójelzésekkel adta a parancsot. A hadszíntér nagysága egyre növekedett és a mult század háborúiban bizony már 100 kilométeres arcvonalak is előfordultak. Az egyes seregek parancsnokai állandóan lovashírvivőket küldözgettek váltott lovakon a hadseregfőparancsnokhoz, de ez a megoldás is már lassúnak mutatkozott, mert a parancsnok és a jelentések bizony nem egyszer későn érkeztek. Pedig a kellő időben érkezett segítség sokszor éppen az ellenkező oldalra billentette volna a győzelmet.
A mult század vége felé jelent meg a telefon és a szikratávíró, mint a híradás modern eszközei, amelyekkel óriási távolságokat lehetett áthidalni. Az első világháborúban kezdődött tulajdonképpen a telefon és a rádió igazi háborús pályafutása. A négyéves háború egész Európát csatatérré változtatta, tehát sok száz- és ezerkilométeres területen egyszerre lángolt fel a harc. Elképzelhetetlen volt, hogy ekkora területen egyetlenegy ember tudjon telefon és rádió nélkül intézkedni. Hetek teltek volna el, amíg a leggyorsabb jelentőlovas is például az orosz frontról jelentést vitt volna a francia hadiszíntéren tartózkodó hadseregfőparancsnoknak. Kevesen gondoltak bizonyára arra, hogy a mult világháború teljesen lehetetlen lett volna akár a telefon, akár a rádió nélkül.
Azt hitték sokan, hogy nagyobb háború, mint az első világ-háború, nem is lehet, hiszen akkor is már az egész világ harcban állt egymással. Csalódtak, mert két évtizedre rá jött a villámháború, amely a hadszínteret annak a távolságnak, sokszorosára tolta ki, amely az első világháborúban a legnagyobb távolság volt. A gyorsan mozgó fegyvernemek, a páncélosok és a gépkocsin szállított gyalogság egy nap alatt 100 kilométereket tudtak megtenni és - amint az orosz hadjárat is bebizonyította - lehetséges, hogy a front hossza 3000 kilométer. Ilyen óriási távolságok esetében csak a rádió használható, amely az éter hullámain át köti össze a világ különböző részein tartózkodó embereket.
A távbeszélő forgalom lebonyolítása vezetéken történik. Mielőtt két fél egymással beszélni akarna, elébb a vezetéket le kell fektetni: az összeköttetés csak így érhető el. A mozgóháborúban - amikor csak percekig tartózkodnak a harcoló egységek egy és ugyanazon a helyen - bizony már távbeszélő is korszerűtlennek mondható. Hátsóbb vonalakban, ahol a magasabb parancsnokságok már hosszabb ideig egy helyen maradnak, ma is a távbeszélőt használják a parancsok és jelentések közvetítésére. Az igazi híradóeszköz azonban a technika egyik legnagyobb vívmánya: a rádió. A rádióhoz nem kell vezetéket lefektetni, bárhol használható, menetközben és álló helyi egyaránt.
A páncélosok harckocsijai rádióval vannak felszerelve és így beszélgetnek egymással menet közben, harc közben. A rádió igazán nélkülözhetetlen a repülőgépnél, ahol a vezetékes összeköttetés egyáltalán nem lehetséges. A bombázógépek, amelyek a hazai repülőterektől távol, messzi idegen országok fölött járják a levegőt, csak a rádió útján vannak bajtársaikkal összekötve. Ha kényszerleszállás történik valahol a tengeren, a rádió az, amely segítséget hoz. A rádiónak egyetlenegy hátránya, hogy nemcsak az hallhatja, akinek a rádióüzenet szól, hanem - ahogy a mindennapi életből is tudjuk - a rádiót bárki bekapcsolhatja és hallhatja a műsort.
Hasonló a helyzet a háborúban: az ellenség könnyen lehallgathatja a saját csapatok beszélgetését s ha éppen nem is érti meg, de bemérheti. Vannak ugyanis olyan pontos műszerek, amelyeknek segítségével a rádióállomás helyét meg lehet határozni. A megállapított ellenséget pedig a repülők vagy a tüzérség nagyon könnyen telibe találhatja. A távbeszélőnek éppen az a nagy előnye, hogy csupán az hallhatja, akihez a két szál drót vezet. Az ellenséges lehallgatás ellen úgy védekeznek, hogy úgynevezett rejtjeles beszédet használnak, amelynél előre megbeszélt jeleket adnak le egymásnak. A jeleket csak az érti meg, aki tisztában van azok jelentésével.
A rádió és a távbeszélő nemcsak mindennapi életünkben nélkülözhetetlen, de nélkülük a mai háború el sem képzelhető. A had vezér - aki ma éppen úgy irányítja ezerkilométeres arcvonalakon a hadműveleteket, mint 2000 évvel ezelőtt a fővezér a csatát a köréje tömörült harcosai között - rádió nélkül tehetetlen lenne. Ha pedig a rádióval történő képátvitel majd eléri a teljes tökéletességét, akkor a rádió nemcsak az életet, hanem a hadviselést is döntően fogja átalakítani.