Ismeretlen veszélyek

Az oázisok kútjai szabják meg a napi menetcélokat. Szinte kutak vonalán tart az előnyomulás, erre vezetik az utánszállítást is. Az utánszállítás hoz minden anyagot: lőszert, élelmet, benzint és az afrikai hadműveletekben oly fontos vizet is. Ettől az utánszállítástól függ a hadműveletek sorsa. Pedig sokszor igen nehéz ennek zavartalan biztosítása, mert 60-80 méter magasságú őserdei fák között lévő karvastag indák, a sűrű aljfásodás: egyaránt zavarják az előremozgást. Némelyik helyen csak lépésről-lépésre történhetik ez az előremozgás, mert a fülledt, páradús meleg igen nyomasztólag hat a kedélyekre. A lappangó életveszedelmekkel teli félhomályban „nyugodt” hangulatról korántsem lehet beszélni!

A trópusok tele vannak ismeretlen veszélyeket hozó állatokkal. Az ismert vadállatokon kívül mérgeskígyók, moszkitók, vadméhek vannak. Talán csak a vas és az acél mentes a mindent összerágó hangyák támadásától. A lovak legnagyobb ellensége a csecse-légy, csípése halálos lehet! A trópusokon fellépő veszedelmes betegségeknek a tengernyi szúnyog a fő-csírahordozója. Fertőzésük nyomán fellép a trópusi malária, a nagy testi hőemelkedéssel járó mocsárláz, és az álomkór szörnyű betegsége. Sárgaláz, kolera, máltai láz, skorbut, bőrgombásodás, máj-tályog, bélférgek, elefantlázis. És talán a legborzalmasabb: a lepra!... Jóformán elevenen üszkösödik el az egész test, a beteg rengeteget eszik, innen a betegség középkori neve is: bélpoklosság.

A fehér faj számára egészségtelen éghajlaton, tengernyi veszély között küzdenek a gyarmatok fehér katonai, amikor hazájuk érdekében távoli, ismeretlen világrészeken veszik fel a küzdelmet egymás és közös ellenségük: a természet, a földrajzi viszonyok mostohasága ellen.

Naponta tíz liter víz

Érdekes megismernünk, hogyan folyik le a gyarmati harc, miként változnak és alkalmazkodnak a mérsékelt égöv hadviselési módozatai és harcieszközei a trópusokon? Az a katonai alapszabály, hogy csak a támadás hoz döntő eredményt: fokozottan érvényes a trópusok alatti harcban. Ott kell felkeresni az ellenséget, ahol van, igyekezni kell kezdeményező támadással a kezdeti fölényt megszerezni! Gyarmati szolgálatra csak válogatott, erős, edzett férfiak akik alapos előképzés után, vízi- vagy légiszállítással kerülnek a gyarmatokra. Felszerelésük és fegyverzetük teljesen alkalmazkodik az itteni különleges földrajzi viszonyokhoz, több védőoltást kaptak még elindulások előtt.

Parafasisak védi őket a közel merőlegesen tűző nap sugarai napvédőszemüveget, esetleg porvédőálarcot hordanak. Könnyű, félvászon anyagból készült a ruházatuk. Étkezésük inkább növényi jellegű, a mértéktelen húsfogyasztás itt különösen egészségtelen, amellett sok vizet is igényel. A növényi étkezés mellett is naponta körülbelül tíz liter vizet iszik a gyarmati katona.  Csak a mértékletes életet kedvelő, 21-40 éves férfiak alkalmasak erre a megerőltető szolgálatra, de még így is az egészségesebb vidékekről négy-öt, az egészségtelenebb vidékekről minden két-három év után: néhány hónapig tartó – mérsékelt égövi - szabadságra kell utazniok.

A szolgálat vagy a szabadban, a terepen, az oázisokon, esetleg a sivatag belsejében épült erődökben, vagy a gyarmati városokban folyik. A harc rendszerint egy-egy kút, oázis vagy erőd birtoklásáért indul. A harcot a gyalogságon kívül gépkocsizó gyalogság, páncélosok, sivatagi lovasság és a repülők vívják. A menetek mindig az ellenség mögé irányulnak, mivel a sivatagban igen kevés a terepnyujtotta rejtőzési lehetőség: szemköztről ritkábban történik a támadás. A fárasztó gyalogság rendkívüli próbára teszi a gyalogság értékét. Igen fontos a kis csapatok teljesítménye, gyakran néhány ember merészé fellépése döntő eredményekre vezet.

Harc a por ellen

A rendkívüli meleg igen felhevíti a páncéljárműveket, a finoman szitáló por belepi a motorok alkatrészeit. A nagy hőmérsékletingadozás káros hatású a fémrészekre is. Ugyanezek a behatások gátolják a repülők munkáját is, bár a páncélos csapatoknál ehhez még az is járul, hogy az áttüzesedett páncéljárművek belsejében néha elviselhetetlen a pokoli forróság. Gyakori kiszállásokkal, pihenőkkel, a por ellen pedig különleges szűrőberendezésekkel védekeznek.

A trópusi tüzérség motorizált; vagy szétszedett állapotban málhás állatokon - szállítják. A sivatagi lovasság rendszerint bennszülöttekből áll, régi hagyományaihoz híven öltözködik, de fegyverzete már korszerű. Fezt hordanak, csizma helyett bőrpapucsot. A nyereg fából van. hosszú kengyelükben szinte állva lovagolnak. Békében nem tartanak lőgyakorlatokat, de a pipát tíz lépésről kilövik a bajtársuk szájából.

Vannak tevéscsapatok is kis számban, de a teve csak közlekedő eszköz, a harcot gyalog vívják. Nagy távolságokat tud a felderítőrepülő berepülni; független a tereptől, mindenütt találhat kényszer-leszállóhelyét. A terepfedezet hiánya miatt igen fontos adatokat hozhat a rejtőzni nem tudó ellenségről és a repülőbombázás is jó eredménnyel jár. A repülőgépek az utánszállításban jelentős mértékben vesznek részt, újabban a gyalogság szállítására is igen jól beválnak. A repülőkön kívül gépkocsik, málháslovak és tevekaravánok végzik az utánszállítást. Fontos munkájukat a földrajzi viszonyok is jelentősen befolyásolják. A gondos egészségügyi szolgálat megszervezése igen fontos.