A napjainkban folyó világmérkőzések nemcsak méreteiben, hanem jelentőségeiben is fontos részé zajlik az afrikai gyarmatokon. Lengyelországból megindult küzdelem Európából fokozatosan terjedt át a tengerekentúli gyarmatokra, él ma már nagyfontosságú harcok szintére a gyarmatok világa. Szövetségeseink legnagyobb küzdelme Afrikában folyik, az itteni földrajzi tényezők jelentős befolyást gyakorolnak a jellegzetes formációjú trópusi harcra.

Az Eurázsiái-lánchegység rendszere Észak-Afrikában az Atlasz-hegység néven kezdődik, ez Észak-Afrika egyetlen fiatalabb hegyképződése. Ez a kontinens egyhangú, jellegzetes, nagy földrajzi-különbözőségeket nem találunk rajta; az egész afrikai hadszíntér leginkább Dél-Spanyolországra emlékeztet, éghajlatban, növényzetben egyaránt. Afrika legnagyobb részét sivatagok, száraz puszták borítják, területének legnagyobb része a forróégöv alatt fekszik; az egyenlítő szinte ketté osztja. A tulajdonképpeni afrikai hadszíntér az északi részhez tartozik. Átlagos magassága 200 méter körül jár, csak az abesszíniai hadszíntéren találunk 500 méternél magasabb vidékeket.

70 fokos meleg kövek

A hadszíntér legnagyobb része homokkőtábla, kisebb részben mészkőtábla, jelentős terjedelemben futóhomok. A sivatagot is futóhomok, kavics, helyenként kőtörmelék és sós-agyag üledéke alkotja. A passzát szélrendszer következtében a hadszíntér éghajlata is különbözik. Abesszíniában nyári esőzések vannak, a Szahara nappali melegét az éjjeli kisugárzás után hajnali hideg váltja fel; Szudánban júniusban nagy az esőzés, a Szaharában évek telnek el eső nélkül! Az Atlasz-hegység déli részének kevés csapadékát az északi lejtőkön hosszabb téli esőzés váltja fel. Tunisz éghajlatú már egészen délolaszországi jellegű.

Afrikában kétségkívül mindenütt meleg van, de a sivatagokban és a fennsíkokon az éjjelek is hidegek. Az évi középhőmérséklet a hadszíntér északi részén 22 Celsius-fok, középső részén 30 Celsius-fok körül jár. Forró júliusi napokon a Szaharában 60 fok meleget is mértek már, izzó kohó ilyenkor a sivatag. A 70 fokra is felmelegedő kövek megpattannak, minden pocsolya kiszárad, a növényzet alig él, az oázisok kútjai alig adnak valami üdítő vizet. A forróégövbe tartozó gyarmatok katonái is rendkívül sokat szenvednek az őserdőkben. Itt szüntelenek a viharos esőzések; a rendkívül nagy páratartalom miatt patakokban ömlik mindenkiről a verejték.

A forróégövi Afrikában az őserdők és a szavannák a legjellegzetesebbek. A szavanna magas fű, néhány facsoporttal. Másutt tövises bozót váltja fel az embermagasságú füvet: igen könnyű a rejtőzködő ellenség dolga! A szavanna égése nagy veszedelem, mert megállítani csak igen nagy erőfeszítéssel lehet. Gyakran maga az égés-okozta eső - vagyis a felmelegedés okozta levegő-egyensúly bomlás - oltja el a tüzeket. A szavannákból füves pusztákon át jutunk a sivatagba, ahol a növényzet csaknem teljesen hiányzik. Az egyes oázisok igen jelentőségteljes hadászati állomások lehetnek.

Gyötrő szomjúság

Az afrikai hadszíntér földrajzi jellegzetességei irányító befolyást gyakorolnak az itteni harcokra. Fel kell készülni a különleges behatásokra, amelyekhez a hadműveleteknek is igazodniuk kell. A levegő izzó forróságú, a futóhomok ellen még a porálarc is csak gyenge védelmet nyult. A hőmérséklet szélsőséges ingadozása igen káros hatású az emberre: korán bekövetkező fáradtságot, ingerlékenységet eredményez, amelyet csak fokoz a vízhiány miatti gyötrő szomjúság.

A szélokozta homokviharok, betemetnek mindent; rendkívül nehéz a süppedős homokban való gyaloglás, az utak száma is kevés. Az esős évszakban járhatatlanná válhatik a folyókmenti terület; minden hadműveletnek az időjárás is gátat szab! Az egészségtelen kigőzölgésű őserdei területek éppúgy ellenségei a katonáknak, mint a sűrű bozótosok, még talán a szavannás területek a legalkalmasabbak a hadműveletek végrehajtására.

A nappali menetek végén hamar bekövetkezik az éjtszaka: alig pár perc és már koromsötét van. Könnyen bajba kerülhet az a csapat, amelyik nem számol ezzel és nem üt még a sötétség beállta előtt tábort! Szinte lehetetlen az egyhangú, jellegzetességnélküli tájékon eligazodni.