Szóvá kell tenni a soroksári Dunaág melletti állapotokat.
A Dunaágnak a nyaralótelepek jövő kifejlődése tekintetében igen nagy jövője van, mert vize lassan folyik, tehát örvénymentes és melegebb, fürdésre, csónakázásra, horgászásra sokkal alkalmasabb, mint a nagy Duna, környékét a sok nádas és a vízimadarak tömege romantikussá teszi, úgyhogy mellette igen kellemes a nyaralás. Magas partjai mentén már régen gyönyörű villasoroknak kellett volna kiépülnie.

Az építkezés azonban Soroksár, Dunaharaszti és Szigetszentmiklós vidékén teljesen rendezetlen összevisszaságban folyik. Nemcsak a közművek, de az utak maguk is sok helyen teljesen hiányoznak, ami későbbi rendezésnél igen nagy nehézséget fog okozni. Még ennél is nagyobb baj, hogy a pesterzsébeti és kispesti hatalmas tömegű szennyvíz teljesen derítés nélkül folyik a Dunaágba és borzalmas tartalmával néha kilométer hosszúságban árasztja el az üdülést kereső közönség vizét.

A háború után a szabadidőmozgalom és vele a vízi sportok is jóval nagyobb arányokban fognak kibontakozni.
A külföldi kajakosok ezrei fognak a mi Dunánkon is megjelenni. Ugyanakkor a fejlődés nálunk is tovább fog tartani és ha most nálunk egy-egy vasárnap tízezer csónak jelenik meg a Dunán, ez a szám évek mulva százezerre fog növekedni.

A fellendülést a kismotorok sportja is nagy lépésekkel viszi majd előre.
Az ú.n. kis oldalmotorok segítségével igen olcsón lehet utazni. Pl. egy kis oldalmotor, mely óránként cca egy liter benzint fogyaszt, három személyt a Dunán lefelé legalább 15, felfelé legalább 10 km sebességgel tud szállítani, tehát három személlyel egy kis motor Bécsből Budapestre legfeljebb 20 liter, Budapestről Bécsbe legfeljebb 30 liter motalkót fogyaszt. Ha a motalkó háborúutáni ára nem lesz több 60 fillérnél, akkor az 50 liter összfogyasztás a három személyt összesen 30, egyenként 10 pengővel terheli.

Bizonyos, hogy a háború után a Duna hatalmasan megélénkül.
Ha e mozgásnak mesterségesen gátat nem vetünk, a Duna idegenforgalma kerül az első helyre. Ez komoly gazdasági fellendülést jelent a dunamenti városoknak és községeknek, ha azt megfelelő szervezés előzi meg. A dunamenti városok és községek részéről etekintetben eddigelé – sajnos – semmi se történt. A Németországból véletlenül idevetődött evezősök, csak utánjárás és nehézségek árán jutottak éjjeli szálláshoz és ellátáshoz.

Hogy az idegenek itt jól érezzék magukat, azt egészen kevés és csak jelentéktelen költséget igénylő szervezési munkával el lehet érni.
Minden községben és városban a Duna partján álljon egy jól látható nagy tábla, amely magyar és német nyelven adja az utasoknak a szükséges felvilágosítást: mi a neve a községnek, mik a,látnivalók, hol adnak szállást és ellátást. Egyszerű úszótalpon történhetnék a kikötés, ott a csónakot éjszakára is el lehetne helyezni. Nagyobb helyeken még benzinállomást is fel kellene állítani. Ha az egész Duna mentén mindezt egységesen elvégzik, nemcsak a külföldiek, hanem a hazai sportemberek is hatalmas belső idegenforgalmat hoznának létre.

Budapestnek is sok tennivalója volna e téren, amennyiben ilyen természetű idegenforgalom felvételére itt eddig semmi sem történt.
A kikötés a fővárosban úgyszólván lehetetlen: ha magán csónakház nem ad engedélyt, nyilvános kikötőlehetőség nincs. A Dunának – természetesen a háború után – nyáron tele kellene lennie a csónakok és motorok tömegével, életnek és mozgásnak kellene lenni a gyönyörű Dunán, de az nincs és nem is lehet, ha a vízi életet nem támogatjuk. Jelentéktelen költséggel rendes kikötési lehetőséget lehetne és kellene teremteni. Ez elindítaná a gyors fellendülést.

Mindez most talán időszerűtlennek látszik, mégis foglalkozni kell a kérdéssel. Az idegenforgalmi kérdések előkészítése hosszabb időbe telik, ezért idejekorán kell előkészíteni a jövő terveit.