Vasárnap délután az egyik Andrássy-úti kávéház különszobájában értekezletet tartottak a ,,ponyvaregényírók”
Hasonló összejövetel már volt egyszer a közelmultban. Akkoriban a kiadókkal szemben való egységes állásfoglalásra határozták el magukat a pesti Wallace-ok és Woodhouse-ok. Most egyéb ,,sorsdöntő” kérdések forognak a szőnyegen, egy vérbeli kolportázsregény fordulataira emlékeztető izgalmak közben.
Mert feketéscsészék felszálló párjában mélyreható sérelmek és sulyos szavak előszele érezhető. Az értekezletet a zengő francia álnév alatt szereplő kalandos regényíró nyitja meg a keserű kifakadással illeti a sajtót, amely lépten-nyomon támadja az ugynevezett ,,ponyvát”.
- Hiába szurnak kést a szívünkbe egyes urak – mondja -, a nagy tömegek mégis
mellettünk állanak. A széles olvasórétegek nem nélkülözhetik az olcsó szórakoztató olvasmányt. Mi már ezt jobban értjük, nahát! De valahogyan mégis csak meg kell védenünk a kenyerünket, ezért javasolom, hogy egységesen foglaljunk állást a támadókkal szemben. Szép szóval meg kel kérni őket, hogy hagyjanak békében.
A gyári termelésre berendezkedett cowboy-regényíró ezt mondja:
- Ugy hírlik, hogy a kolportázsregények terjedelmét ismét szabályozni fogják. A tízfilléres füzetek terjedelme nem lehet több mint 32 oldal, a huszfilléreseké legfeljebb 64, azaz négy ív.. Persze a kiadók máris készülnek, hogy az amugyis csekély írói honoráriumot leszállítsák.
Heves közbekiáltások hangzanak. Többen az ,,írói dömpinggel” emlegetik
- Megbotránkoztató – kiáltja valaki -, hogy vannak még,,tintakulik”, akik két krajcárért is dolgoznak! És a témák, a témák!...
Most azután kitör a vihar a fekete teáscsésze mellett álló pohár vízben… Csakugy röpködnek a szenvedélyes felkiáltások a ,,tématolvajok” ellen, akik nem átallják invenciózusabb kollégáik legféltettebb vadnyugati és távolkeleti ötleteit orvul elorozni.
- Igen – kiálltja az egyik idegenlégiós specialista -, a mi legérdekesebb regénytémáink osztódással szaporodnak ujabban… Mindig akadnak orvvadászok, akik tíz regényt elolvasnak, hogy abból összeférceljenek egy tizenegyediket. És sajnos, tehetetlenek vagyunk velük szemben, mert ha a tématolvaj csak egy kicsit ügyes, a plágium nehezen bizonyítható. Mit tegyünk hát?
- Tényleg, mit tegyünk? – mondják a többiek kórusban.
Ezzel a mélabús akkorddal ér vérbeli kalandregényírókra valló tervezgetésekkel zárul az összejövetel,,tanácskozásbeli” része. Azután beszélgető párokra szakad a társaság és csakhamar Afrikáról, Indiáról s a legrejtelmesebb sivatagi világról mesélik egymásnak legfrissebb regényötleteiket, mintha többé mitsem kellene tartaniok azoktól a sokat szidott, fránya ,,téma tolvajoktól”…