Csöndesen és egyenes járással, egyre
kimérten… s inkább hallgatag,
nem hiu célt, hanem azt, csak azt tekintve,
ami szegélyzi az utat:
kertet, ugart, pihenő aratót, majd aztán
urat, szegényt a ház előtt,
egyként megmosolyogva a gazda arcán
a félelmet, az örömöt:
így megy a férfi, akit útján követnék -
Igy jársz barátom és nekem
vígaszom arra: mocsok nélkül lehet még
átkelni ez egy életen!
Tiszta, derült lehet az, ki már úgy indul:
a sorsnak felel; s megfelel:
itt van a munka, a kész... de művein túl
még önmagát mutatja fel.
Mert hol a cél, az iránytű, ha nem itt benn,
mondtad; úgy nézek fel reád,
mint amidőn kinyitottad, egyszerűen,
börtönöm cellaajtaját.
Illyés Gyula