Szatmárnémeti, október 18.

Szatmárnémetiben vasárnap választották meg a MÉP tisztségviselőit a kormány több tagjának és a MÉP vezetőségének jelenlétében. Az ülésen Lukács Béla tárcanélküli miniszter, Szász Lajos pénzügyi államtitkár és Kölcsey István a MÉP ügyvezető alelnöke szólaltak fel. Délben felavatták a városban az uj iparosotthont. Itt az ünnepi beszédet dr. Varga József iparügyi miniszter mondotta, aki elismeréssel szólott Szatmárnémeti iparostársadalmáról, amely huszonkét esztendőn át türt, de hitét, magyarságát soha fel nem adta.

– Sok derék iparostársunk áldozza messze orosz földön életét és vérét a legszentebb hazafiui eszmékért – mondotta a miniszter –, az itthonmaradottak pedig a legnagyobb erőfeszítéssel dolgoznak a háborus és belső szükséglet kielégítéséért. A legnagyobb áldozatot kétségkivül azok hozzák, akik többezer kilométerre tőlünk kint a harctéren egy minden emberi képzeletet meghaladó zord tél rettentő szenvedései után még most is ott állnak a vártán és vigyáznak arra, hogy esténként nyugodtan hajtsuk álomra a fejünket. Ha erre gondolunk, semmiféle nélkülözéstől és áldozattól sem szabad visszariadnunk, hogy biztosítsuk hadseregünk ellátását, másrészről, hogy biztosítsuk a hadbavonultak hozzátartozóinak megélhetését.

Közölte a miniszter ezután, hogy a kormány mindent megtesz a hátramaradottak üzemeinek fenntartása érdekében. Óva intette a társadalmat attól, hogy bárki is kihasználja mások szorultságát és mások kárán megengedhetetlen hasznot biztosítson magának. Felhívást intézett minden iparoshoz: ne hagyják elpusztulni az itthonmaradottak üzemét, segítsék, támogassák minden erejükkel őket, mert szükség van minden egyes üzemre, minden egyes magyarra és a jövőt jelentő minden egyes gyermekre.

Az önálló kisegzisztenciák feladatairól beszél ezután, majd megállapította, hogy a magyar ipar a trianoni béke óta hatalmas méretekben tört előre. Bejelentette, hogy a kormány, miután tudatában van az ipar és kézműiparosság nagy jelentőségének, minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik biztositani a fejlődés utját.

Közölte, hogy ismeri a kézművesiparosság minden baját és fájdalmát és igyekszik is segiteni.
Nagy sulyt helyez a megfelelő szakoktatásra, továbbképzésre, hitelre való ellátásra, a nyersanyag igazságos elosztására és mindent elkövet, hogy megvalósitsa az iparosság régi vágyát: a kisiparosok és kiskereskedők öregségi és baleset biztositását.