A miniszterelnök beszéde Ungváron

Ungvár, október 18.
Kállay Miklós miniszterelnök beszédében abból indult ki, hogy a szentistváni gondolat nemcsak államformát, nemcsak különleges államszervezetet jelent, hanem jelenti az elválaszthatatlan, mindörökre való egymásrautaltságát azoknak a népeknek, amelyeket a sors a Kárpátok medencéjébe hozott, erre a földre teremtett.

Bármilyen szegénnyé tették is Trianonban Magyarországról, bármennyire meg akarták is fojtani lelkileg, politikailag, gazdaságilag és kulturálisan egyaránt, ez csak tiszavirágéletű törekvés volt a világ és a magyarság történetében és a történelmi erőknek csak kis fuvallata kellett ahhoz, hogy ujból itt vagyunk az ungvári földön és bizonyságát szolgáltatjuk annak, hogy örökkön-örökké itt is maradunk.

Utalt ezután a miniszterelnök a magyarság és a rutenség történelmének közös harcaira, az ezeréves közös multra, melynek erejét a világon semmiféle történelmi esemény többé meg nem döntheti.

Teljes egyenjoguság a nemzeti életben
Utalt arra, hogy a magyar fajnak sok hibája között nagy gyengesége, de egyben legszebb tulajdonsága, hogy szereti embertársait, azokat a népeket, amelyeket itt talált, amelyeket beengedett, befogadott. Még a rokonfaju népeknél sem fejlődött ki ennyire a más faju és vallásu, más köntöst viselők iránti szeret, mint bennünk, magyarokban. S amikor ezt a felebaráti szeretetet nyujtjuk nemzetiségeinknek, a legtöbbet nyujtjuk vele.

Ez a szeretet teljes egyenjoguságot jelent a nemzeti életben, annak politikai, gazdasági és kulturális vonatkozásaiban, de jelent egyforma kötelességet is a teljes nemzeti hűség, a lelki összeolvadás, az egymás iránti bizalom terén. Vét a magyar nemzet és az állam egysége ellen az, aki nem találja meg a hangot és az utat, amely nemzetiségeinkkel az együttélést könnyűvé, örökkévalóvá teszi, - de különösen vét az, aki nem tekinti magára kötelezőnek a magyarság ilyen irányu közeledését.

,,A magyar igazságot európai igazsággá tették szövetségeseink"
A miniszterelnök szólt ezután a keresztény liga hivatásáról. Kiemelte, hogy mi, magyarok voltunk meginditói és harcosai az Európában ma uralkodó keresztény és nemzeti gondolatnak. Az összeomlás után ebben a gondolatban támadtunk fel és ébredtünk új életre. Megteremtettük a keresztény, nemzeti eszmét Európában, amely akkor egészen másképpen gondolkozott. Ha korábban szenvedtünk ezért, ma el kell várnunk, hogy ennek a gondolatnak kialakuló jövőjében első hely jár nekünk.

Uttörői voltunk a keresztény gondolatnak és ha nem is tudtuk teljesen megvalósítani, ennek oka az volt, hogy mint egy csepp egyedül álltunk akkor az európai demokrácia, szabadközművesség és zsidóság tengerében.

A magyar igazságot európai igazsággá tették szövetségeseink, ma nem vagyunk egyedül és az a pozíció, amelyet megszereztünk, nekünk multat jelent, a kezdeményező multat, amelynek elismerését követelnünk kell.

A keresztény nemzeti ligának be kell fogadnia mindenkit, aki velünk együtt akar dolgozni a magyar nemzeti élet kiépítésében, be kell fogadnia minden hitet, akarást és közös munkára való készséget. Őrködnünk kell ma afelett, hogy a mai nehéz világban mi folyik az országban.

Nem volt elég az, hogy a zsidókat kiemeltük bizonyos pozíciókból, a szellemet is ki kell tennünk, amit csak egy társadalmi és nemzeti szervezet valósíthat meg. Meg kell teremteni a magyar öntudatot, amely előírja, hogyan kell dolgoznia és milyennek kell lennie a magyar embernek. Ennek az öntudatnak a megteremtése a keresztény nemzeti liga feladata.