A Krim-félsziget térképe.
A keleti hadjárat fontos eseménye legutóbb a Krim-félsziget meghódítása volt. Az erősen védett félszigetet a szövetséges és német csapotok heves harcok után megszállták, a megvert ellenséget részben megsemmisítették, részben a kercsi félszigeten át menekülésre kényszerítették. Ezzel a győzelemmel a német és szövetséges csapatok a Kaukázusba vezető legrövidebb útvonal birtokába futottak és az értékes olajvidéket közvetlenül fenyegetik.
Amikor a szövetséges csapatok Perekop városát elérték, úgy látszott, hogy a háború szele elkerüli a Krim-félszigetet. A hadműveletek az Azovi-tenger északi partján folytak tovább, mintha a német hadvezetőség a Krim-félszigetet ki akarta volna a háborúból hagyni. Csak az utóbbi hetek eseményei mulatták meg, hogy ez a terület is fontos a keleti hadjárat szempontjából. A kétszáz kilométernél hosszabb, nagyfélsziget első pillantásra könnyen védhetőnek látszik. A szárazfölddel csak keskeny, néhány kilométer széles földsáv: a perekopi földszoros köti össze, máskülönben köröskörül a Fekete-tenger és Azovi-tenger adja meg természetes határát.
A feketetengeri hatalom kulcsa
A Fekete-tengerbe mélyen benyúló félsziget a feketetengeri hatalom szempontjából mindig döntő jelentőségű volt. Aki úr a Krim-félszigeten, az a Fekete-tenger fölötti uralmat is kezében tartja. Ezt már a cári Oroszország is jól tudta, azért igyekezett Szevasztopol, vagy oroszos nevén Szevasztopolj hadikikötőjét minél jobban kifejleszteni. Szevasztopolj városa a keleti háború kitörésekor a Fekete-tenger legjobban megerősített hadikikötője volt.
Hatalmas dokkjaival és parti erődeivel majdnem az egész feketetengeri szovjet hadiflottát be tudta fogadni és a tenger felől szinte bevehetetlennek látszott. Ugy látszik, hogy a Szovjet a tenger felől is támadással számolt, mert a szevasztopolji hadikikötőt korszerű védőművekkel látta el. Szárazföld felől a perekopi földszoros Szevasztopolj és az egész Krim-félsziget bevehetetlen védővonalának látszott. A keskeny földsávot a Szovjet a legkorszerűbb, több rétegű védővonallal erősítette meg, úgyhogy ezt a védővonalat még a keleti hadjáratnak korábban szerzett keserves tapasztalatai alapján is áttörhetetlennek tartotta.
Nincsen áttörhetetlen erődvonal
A szövetséges csapatok nemrég megindult támadása azonban azt bizonyította be, hogy ez a védelmi vonal sem áttörhetetlen. A perekopi földszorost még a tatár uralom idejéből származó, több méter mély és tíz méternél is szélesebb hatalmas árokrendszer is átszelte. Ezt az árokrendszert a Szovjet a mai haditechnika minden eszközével megerősítette. A német és a szövetséget csapatok ellenállhatatlan támadása azonban hamarosan átviharzott az erődművek fölött és a bevehetetlennek hitt földszoros heves küzdelem után a németek kezébe került, innen kezdve már könnyebb volt az út, mert komolyabb ellenállási vonalra sehol sem bukkantak.
A Charkov-Szevasztopolj közötti vasúti fővonal egyik fontos állomását, Dzsankojt is hamarosan elfoglalták és innen tovább vonultak a félsziget fővárosa. Szimferopolj, tatár nevén Akmecset felé. Ezzel a villámgyors előnyomulással a szovjet csapatokat kettévágták: a nyugat felé özönlő, megvert csapatrészek sorsa megpecsételődött, a keletre szakadt seregrészek pedig csak részben tudtak Kercsen és a kercsi félszigeten át a Kaukázus felé elmenekülni.
Oroszország tűzfészke
A Krim-félsziget Oroszországnak az a része, amely a történelem során a legtöbbször cserélt gazdát. Már az ókorban is többször hódították meg a Görögországból, Bizáncból és Itáliából tengeren át érkezett seregek. Később a szárazföld felől is sok támadás érte. Először a szkiták, később a tatárok és az oroszok foglalták el. Az oroszok uralmától eltekintve a tatároké volt a legtartósabb. A tatárok a gazdag és jól termő területen úgy rendezkedtek be, mintha örökké ott akartak volna maradni. Hogy a félszigetet az északról jövő nomád népektől megvédjék, a perekopi földszoroson hatalmas árokrendszert építettek ki.
Az árkok az akkori hadviselés szempontjából áthághatatlan akadályt jelentettek, mert 10-15 méter szélességekkel, 6-8 méter mélységükkel valóságos kis folyómedrekkel vetekedtek. A mostani szovjet védelem alapját is ezek az árkok adták meg. A tatár uralom megtörése után sokáig úgy látszott, hogy Oroszország zavartalan ura marad a Krim-félszigetnek. A magyar szabadságharc utáni években azonban a Krim-félszigeten új és súlyos háború tört ki. A háború, amelyet a történelemben krimi-háború néven emlegetnek, tulajdonképpen Oroszország és Törökország között robbant ki, azonban Anglia és Franciaország is hamarosan beleavatkozott.
Angol partraszállás a Krim-félszigeten
Az angolok azért avatkoztak be, mert Oroszország - szövetségben a magyar szabadságharcot vérbefojtó Ausztriával ismét elérkezettnek látta az időt Konstantinápoly elfoglalására. Az évszázados orosz álom, a nyílt meleg tengeri kikötő megszerzése az angolok érdekeivel ütközött. Anglia, mint rendesen, most is talált szövetségestársat a saját érdekei megvédésére. Amikor 1853 őszén a Szevasztopoljból kifutó feketetengeri orosz flotta a török hajóhadat a kisázsiai partoknál megsemmisítette, elérkezett a cselekvés ideje Anglia számára.
Hamarosan expedíciós sereget szerveztek és félév az oroszok tengeri győzelme után az angol-francia szövetséges seregek 150 hajóval megérkeztek a Krim-félszigetre. A hajókon érkező 50.000 főnyi hadsereg minden akadály nélkül partra szállhatott Szevasztopolj közelében. Az expediciós hadsereg azonban hiába iparkodott gyors sikert elérni. A partraszállást, mint azóta már annyiszor, akkor is gyengén készítették elő, úgyhogy megfelelő utánpótlás és felszerelés híjával a támadás csak lassan haladt előre. Szevasztopolj sziklaszilárd grániterődítményei az akkori tüzérség számára még nagyon nagy feladatot jelentettek, úgyhogy az ostrom két évig húzódott el.
Az angol és francia sereg parancsnokának nagy szerencsétlensége volt az is, hogy az akkor frissen felfedezett távíró segítségével állandóan kapták a párizsi és londoni hadászati utasításokat, ami még csak jobban összezavarta őket. III. Napoleon francia császár például ragaszkodott ahhoz, hogy a döntő támadást a waterlooi csata negyvenedik évfordulóján kezdjék meg. Ezzel a ma már nevetséges intézkedéssel akarta a waterlooi csata csorbáját helyreütni. A megrendelt támadás természetesen véres kudarcba fulladt.
A balaklavai lovasroham
A krimi hadjárat egyik legendás hírű eseménye a balaklavai lovasroham volt. Balaklava község nevéről már mindenki hallott, mert nem sokkal ezelőtt film is megörökítette a balaklavai roham történetét. Ennél a rohamnál az angol könnyűlovasság színe-java elpusztult. Az első támadást az orosz lovasság kezdeményezte, de ezt az angolok visszaverték, sőt az orosz lovasság egy részének visszavonulását is elvágták. Ekkor kapta lord Cardigan, az angol könnyűlovasság parancsnoka azt a még mindig tisztázatlan eredetű parancsot, hogy akadályozza meg az oroszok visszavonulását. A visszavert orosz lovasság a tüzérség mögé vonult vissza, úgyhogy lord Cardigan az angol lovasságot tulajdonképpen az ágyúk torkának vezette neki.
Hogy a szerencsétlen parancs honnan származott, még ma is tisztázatlan, mert az a hadsegéd, aki a szóbeli parancsot vitte, a roham elején gránáttól találva elesett. Az orosz tüzérek az angolok rohamát rettenetes ágyútűzzel fogadták, úgyhogy amikorra a roham az orosz ágyúállásokat elérte, a rohamozó lovasság legnagyobb része elesett. Az odaérkezett töredéknek mégis sikerült az orosz tüzérséget elűznie, a győzelem azonban az egész angol könnyűlovasság feláldozásába került.
Kossuth Lajos reménysége: a krimi hadjárat
A krimi háborúnak magyar szempontból is megvolt a maga érdekessége. A kevéssel előbb levert magyar szabadságharc idegenben bujdosó vezetői elérkezettnek látták az időt, hogy az osztrák uralom alól felszabadítsák az országot. Ezért szövetségre akartak lépni Törökországgal, hogy Ausztriát az oroszok megsegítésére és ezzel a háborúba való avatkozásra kényszerítsék. A szépen induló terveket azonban az angolok és franciák keresztül húzták. A két nagyhatalom ugyanis azt ajánlotta a töröknek, hogy ne ingerelje maga ellen Ausztriát, mert ezzel csak a maga győzelmi esélyeit rontja.
A török kormány, amely addig nagy lelkesedéssel támogatta Kossuthék ügyét, erre az intelemre egyszerre óvatossá vált és elhidegült a magyar törekvések iránt. Ezzel végleg meghalt az a remény, hogy a krimi háború következtében megindulhat a harc Magyarország felszabadításáért. A magyarok közül azonban így is sokan jelentkeztek a hadjáratra, úgyhogy Szevasztopolj ostromának legvéresebb napjaiban is küzdöttek a magyar szempontból most már teljesen közömbössé vált ügy érdekében.
