Az orvostudomány új eredménye

Alig van ember, akinek – legalább is idősebb korában – ne romlanék a szeme. A kultúremberiség fele rászorul a pápaszemre előbb vagy utóbb. Gyermekeknél is ijesztő tömeg hord már pápaszemet. Valamikor – valljuk be: ostobaságból – szégyelték a szemnek ezt a mankóját és különösen hölgyek voltak azok, akik társaságában inkább vaksiskodtak, összehúzták a szemüket, hunyorogtak, de nem akarták magukat szemüveggel „elcsúfítani”. Az utóbbi években aztán megfordult a helyzet: divat őfelsége egyenese előírta a pápaszemet.

Ez volt az az időszak, amikor fiatal, egészséges szemű leányok is szemüveges bagolynak álcázták magukat és tarka pápaszemek vastag csontkerete mögül pislogtak a világban. Igaz, hogy a tarka üvegeken keresztül legfeljebb más színben látták a világot és saját szemüket takarták el vele, de az üveg csiszolása csak olyan volt mint a közönséges ablaküvegé: a látást nem befolyásolta, nem nagyított, nem kicsinyített. Egyszerűen divatból hordták, főleg a nyári hónapokban, azon a címen, hogy a nap ellen védik a szemüket. Ez az esztelen divat ma már megszűnt. De nem szűnt meg, sajnos, a szemhibák gyakorisága.

Nem kell többé pápaszem

Az a milliónyi ember, aki valóban rászorul a szemüvegre, bizonyára örömmel veszi tudomásul, hogy a tudomány és a technika közös eredményeként egy ujfajta, „láthatatlan szemüveg” született, amelynek számtalan előnye van az eddig ismert szemüvegtípusok felett.

A láthatatlan szemüveg keretnélküli, pontosan a szemgolyó formájának megfelelően hajlított és a szükséges dioptriára csiszolt üveg, amelyet a szemhéj alá, közvetlenül a szivárványhártyára helyeznek. Igy nem látszik, hogy az illető szemüveget visel, ami főleg olyan embereknél fontos, mint a színészek, filmszínészek. Ez az üveg nem eshetik le mozgás közben - ami viszont mozdony- és motorvezetőknél, sportolóknál, katonáknál jelent óriási előnyt. Általános előnye a „láthatatlan szemüvegnek”, hogy a fej elfordítása nélkül, minden irányba lát vele a viselője, sohasem kell igazítani, továbbá, hogy nem torzít egyik irányban sem. Végül ne felejtkezzünk meg arról az előnyről sem, hogy ezt az ujfajta szemüveget - sohasem kell keresni...

A belső szemhéjakhoz tapadó, közvetlenül a szemgolyó felett fekvő, láthatatlan szemüveg már a mult század végén izgatta a tudós szemészek fantáziáját. Eugen Fick zürichi professzor kezdett először ilyen irányban kísérletezni, de az eredmény egy magyar tudósnak köszönhető: Dallos József találta fel 1933-ban azt a különleges technikát, amelynek segítségével aztán a híres német szemüvegipar elő tudta állítani a „láthatatlan szemüveget”.

Dallos eljárása alapján a Poller-féle Negokoll-t, egy hydrokolloidot használnak, amelyet, vízzel pépszerű masszává főznek össze, aztán a test hőmérsékletére hűtik le. Az előzően érzéstelenített, megmerevített szemgolyóra ráöntik ezt az ártalmatlan pépet, amely azon pillanatok alatt megszilárdul, mint a gipsz. Az így kapott negatív formából nyomban pozitívet csinálnak, amely megfelel a szemüveget igénylő szem pontos formájának. Erre a formára készül aztán a láthatatlan szemüveg üvege. Ez a szemüveg-fajta tehát nem „konfekciós” áru, hanem egyénenként szemre szabott. Ehhez mérten és tekintetbe véve, hogy különlegesen könnyű súlyú és törhetetlen üvegből készül, anyagilag nem is drága ez a láthatatlan szemüveg.