Irta Wild Jozsef
Montecuccoli mondása, hogy a hadviseléshez elsősorban pénz, pénz és pénz kell, már a multé.
A mai világmérkőzés győzelmes befejezésének döntőbb tényezője az olaj, mint az arany. Ezt az igazságot már az angolok is belátják! Elismert brit katonai szakértők véleménye ugyanis a keleti front helyzetének megitélésénél abban foglalható össze, hogy nem az a legnagyobb veszedelem, hogy a németek elérhetik a Kaukázust és ott megszállhatják az olajvidéket, hanem sokkalta inkább az, hogy Oroszország ezáltal elvesziti olaját. Ennek a meggyőződésének adott hangot a minap Hore Belisha volt angol hadügyminiszter is és ugy hisszük, nem érdektelen és nem tanulság nélkül való, ha a perdöntő kaukázusi olajproblémát közelebbről megvilágitjuk.
Az 1937-ben kiadott utolsó szovjet-orosz hivatalos közlemények tanusága szerint a szovjet összes olajtermelésének 95 százalékát a kaukázusi három olajvidékről nyeri. Ha feltesszük, hogy a szovjet hadi igazgatásának 1937 óta sikerült a Kaukázuson kivül eső négy olajvidék: a Szamarától keletre fekvő Emba-vidék, az Ural alsó folyásánál az orenburgi sikság, Turkesztán-Ferghana és Észak-Szacchalin olajtermelését 5-ről 15 százalékra emelni, ugy a kaukázusi olaj még mindig sorsdöntően fontos maradt. Ehhez még csupán annyit füzünk, hogy az északkaukázusi olaj négyszerannyi benzint tartalmaz, mint a bakui.
Ha a Don alsó folyása német kezekbe kerül, ugy nincs többé vasút és nincs többé olajvezeték, amely a Kaukázusból a Volgától keletre Oroszországban olajat szállithatna. Egyedül és kizárólag a Káspi-tengeren keresztül Astrachanba marad az ut szabadon! Ebben az esetben az északi és a déli-kaukázusi olajat a Káspi-tenger nagy olajtartályaiban vihetik a volgai kikötőkbe, Astrachanba.
Ott a drága rakományt a tengeri tartályokból sokszáz kisebb volgai tartályba kell átszivattyuzniok, hogy az olajat a Volgán felfelé, a folyamrendszer folyó- és csatornahálózatán keresztül az óriási birodalomban egész Leningrádig eloszthassák. Minden volgai kikötőben nagy olajraktárak várják az olajat és vasutak visznek szét. Miután azonban a Volga a téli hónapokban befagy, az egész évi olajszükségletet a jégmentes hónapokban kell felhalmozni és elraktározni. Hozzávetőleges számitás szerint naponta 150.000 tonna olajat kell Astrachánban behajózni!
A Volga azonban végtelen homok- és kavicsfövényeivel, amelyeket hullámaival magával visz, deltáját olyan mélyre tolja a Kaspi-tengerbe, hogy nagy tengeri olajhajók számára lehetetlen egészen az astrachani kikötőig eljutni. Az olaj átszivattyuzása a tengerihajókról a folyami tartályokba tehát Astrachantól husz kilométernyire a nyilt tengeren megy végbe. Kis fantáziával elképzelhetjük, mily hatása lehet a nagystilü átszivattyuzási müveletre egy légitámadásnak, amely a benzingőzbe burkolt tartályokat fenyegeti, ha a németeknek sikerül a Don alsó folyásánál megvetni a lábukat, légi támaszpontokat berendezni, melyekről éjjel-nappal bombázhatják az astrachani olajkikötőt és volgai előterét.
Ez esetben a szovjet haderő, tekintet nélkül a keleti front többi szakaszának szerencsés vagy szerencsétlen helyzetére, kétségtelenül a legsulyosabb válságba kerül.
Erre a lehetőségre célzott Hore Belisha, amikor a keleti fronton a közel jövőben beállható fordulatokról nyilatkozott. Szovjet-Oroszország elvágva a kaukázusi olajtól, egyuttal légi erejének és páncélkocsijainak harcképességét kockáztatja! Fehér-Oroszország és Ukrajna zsiros, fekete földjének elvesztése után, olajától elvágva, hiába keres uj termőföldeket, mert nem lesz, amivel sokszázezer traktorját táplálja, mozgásba hozza…
