Tej helyett szőlőt! – ez az új jelszó, amely első pillantásra talán furcsának tűnik, de némi megfontolás után bárki elfogulatlanul megállapíthatja, hogy ez a legokosabb, legpraktikusabb módszer a szűkében lévő tej pótlására. A szőlő, a magyar földnek ez az áldott gyümölcse nemcsak közönséges élelmiszer, hanem csemege is, sőt orvosság. Gazdag tápanyagtartalommal bir, kalória értéke rendkívül magas. Közismert tény, hogy az emberi szervezet fenntartása, anyagcseréje körül döntő szerepe van annak a cukornak, amely legnagyobb mértékben a szőlőben található fel.

Az érdemes olvasó ezekután joggal kérdezheti, miért kell külön is hangsúlyozni a szőlő nagyszerű ízét, tápláló értékét, egészséges hatását? Miért kell rámutatni arra, hogy a szőlő nemcsak megelőzi a betegséget (gyomor, bél, vérnyomási zavarok, stb.), hanem számos kórnak gyógyszere is? Miért hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a szőlő alkalmas eszköze a hízókúrának, de ugyancsak a szőlőt lehet igénybevenni soványítókúra céljára? (Amellett olyan fogyasztókúrát lehet véghezvinni a szőlővel, hogy a páciens nem is szenved semmiféle éhségérzettől!)

Nagyrabecsült olvasó, azért kell erről külön is beszélni, mert Magyarország asztali szőlőtermése évenként a félmillió és a háromnegyed millió métermázsa körül mozog. Ezzel szemben Magyarországona legalacsonyabb a szőlőfogyasztás fejkvótája: évi két és fél kg., ami valamennyi ismert fogyasztási statisztikai adat között a legalacsonyabb. Bulgáriában 22 kg. a lakosság szőlőfogyasztási fejadagja, más országokban 8-10 kg. körül jár. Ez az állapot teljesen érthetetlen és tarthatatlan, különösen olyan országban, ahol, mint nálunk, alig van olyan község (a hazatért területek egy részét kivéve), ahol ne találnánk fejlett szőlőkultúrát.

Ne méltóztassanak közbeszólni, tisztelt olvasók, mi is tudjuk, hogy nem lehet a szőlőfogyasztási átlagot emelni akkor, ha a szőlő ára nagy magasságokban jár. De emlékszünk arra, hogy az illetékes tényezők a legutolsó jó termés alkalmával (az elmult és az előző évben igen rossz volt a termés!) kezdeményezték a dobozakciót: izlésesen, tisztán, ötletesen csomagolt, cellofánpapírral födött dobozokban hozták forgalomba a szőlőt és a közönség úgy megszerette ezt a szép, válogatott árut, hogy egy-két hét alatt elkapkodott ezer métermázsa szőlőt. Örömmel jelentjük, hogy a dobozakció ebben az évben is megjelenik a piacon. A csemegeszőlő-termés kilátásai ugyanis elég jók és a magyar szőlőtermelés illetékes tényezői bizonyságot kívánnak tenni arról, hogy ezúttal is, még a mai rendkívüli viszonyok között is forgalomba tudnak hozni jó árut elfogadható áron. Néptáplálékká kell fejlődnie a szőlőnek! A nép javára kell értékesíteni nagyszerű táperejét, pompás ízét, a szervezetre gyakorolt előnyös hatását. A szőlőnek el kell foglalnia a magyar nép élelmezésében az őt megillető helyet!

Ennek a folyamatnak egyik fázisa lenne a tejnek szőlővel való helyettesítése, illetve pótlása.
A kávéházak, ha nem rendelkeznek elég tejjel, szőlőt adhatnak a vendégeiknek és ha lényegesen más is a két élelmicikk, kétségtelen, hogy a kalóriatartalom, egészséges tápérték szempontjából nem jár rosszabbul az, aki szőlőt reggelizik.

Egy pillanatig se essünk tévedésbe, hogy a szőlőfogyasztás fokozása árt bortermelésünknek.
Ellenkezőleg: a szakemberek szerint igen érdekes tapasztalat, hogy a csemegeszőlőnek alkalmas fajták rendszerint kevésbé alkalmasak bor céljára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a magyar szőlő, ha nem is olyan imponáló megjelenésű, mint pl. a bolgár Afus Ali (borostyánsárga színű, óriásszemű szőlő, egy fürtje legalább egy- másfél kg, emellett páratlanul ellenálló), amelynek súlyos, dús fürtjét egy szem szőlőnél fogva fel lehet emelni, igen nemes ízű, gazdag cukortartalmú, de sokkal kevésbé ellenállóképes, semhogy hosszútávú export-szállítást minden esetben kibírna. E tekintetben nem versenyezhetünk a bulgár, spanyol vagy olasz szőlőfajtákkal.

A szőlőkampány viszont 4-6 hét alatt lezajlik, tehát az itthoni fogyasztást kell növelni.
A mult évben ugyanakkor, amikor a gyümölcs ára igen magas volt, tápértéke, cukortartalma alapján viszonylag a szőlő volt a legolcsóbb gyümölcs. Ez nemcsak néptáplálkozási szempontból fontos, hanem azért is, mert a jó termések idején nagyban könnyíti a borpiac helyzetét.

Ezért kell örömmel üdvözölnünk az akciót, amely a szőlő árának egészséges kialakítása mellett a legkülönbözőbb életviszonylatban törekszik a csemegeszőlő fogyasztásának emelésére. Magyarországon a kitűnő chasselas-félék dominálnak, továbbá a muskotályok és azok különböző keresztezései; ezek nem annyira tetszetős megjelenésű szőlőfajták, mint a nagy szemű, gyönyörűen kifejlett, de éppen ezért jóval később beérő szőlők, viszont belső értékben, ízben, zamatban jóval felülmúlják azokat.

Ha az illetékes tényezők vállvetett munkával, a magángazdaság közreműködésével, kellő előrelátással megszervezik a csemegeszőlő-fogyasztást, akkor ezzel nemcsak a szőlőtermelés, hanem a háborús népélelmezés szempontjából is maradandó értékű munkát végeznek. Magyarország most nem kísérletezhetik, a nagy, lazafürtű, nagybogyójú, elsősorban exportszőlő számára klímánk és talajunk nem nyujt mindig kellő biztonságot. Bulgária évi 20-25.000 q-ás szőlőkivitelét nem egészen 10 év alatt 800.000 q-ára és belső fogyasztását fejenként 23 kg-ra emelte. Magyar szempontból hasonló imponáló eredmény lesz, ha a magyar közönség, a magyar városok, legfőképpen a magyar népélelmezés javára válik fokozott mértékben hozzáférhetővé szőlőkincsünk. De alfája és omegája ennek az elfogadható ár, amely nélkül nem lehet sikerre kilátás. Viszont a méltányos áron piacra kerülő szőlőnek a magyar néptáplálkozás első számú és legkedvesebb, mindent pótló, mindenért kárpótló és mindenki számára hozzáférhető élelmicikkévé kell előlépnie.