A botrányos Szigeti-Moreyon mérkőzés meghozta a gyümölcsét: a profi ökölvívók bajnokságának első fordulójára félig se telt meg a Nemzeti Sportcsarnok. Igaz közrejátszottak ebben az első esti labdarúgó mérkőzések is, a közönség távolmaradásának a főfoka azonban mégis abban rejlett, hogy a komoly sportrajongók gyomrát túlságosan megfeküdte a legutóbb ezüstpapír-csomagolásban föltálalt műsorszám, amiről aztán kiderült, hogy közönséges műverekedés.

Most ezen a téren nem volt különösebb kivetnivaló, a mérkőzéseket sportszerű keretek közt bonyolították le, hibáztatnunk kell azonban, hogy Csiszár és Tanamár dr – a két leghatalmasabb magyar ökölvívó – nem kaptak megfelelő ellenfelet, akik teljes erőkifejtésre tudták volna őket kényszeríteni.

Az első két mérkőzés gyors kiütést hoz. Maráczi és Tanamár, akik amatőr korukban szép eredményekkel dicsekedhettek, játszva intézik el Andreidest, illetve Papp Jánost. Andreides vereségét a „frizúrája” is siettette, mert amíg annak rendezésével volt elfoglalva, fedetlenül hagyta a fejét és egymásután kapta az ütéseket.

Így azután túl hamar elkészült az erejével. (Nem volna helyes a „frizúra” terén is rendet teremteni?) Papp nem bírta a túl nagy súlykülönbséget és már az első menetben a földre került (7-ig!), majd a következő menetben beleszaladt Tanamár egyik ütésébe, ami ki is készítette.

Érzésünk szerint a kiütés nem volt teljes érvényű, de Papp örült, hogy a további ütések elkerülésével „kiszámoltathatta” magát. (Mint a csínytevő gyerek, aki már szeretne túl lenni a verésen.)

A Kubinyi-Papp József találkozó csak pár percig tartott, mert utóbbi nem érett a professzionista összecsapásokra. Hamar elkészült az erejével vesztét azonban mégse az okozta, hanem az, hogy Vinicey szövetségi kapitány, a mérkőzés vezetője sportszerűtlennek minősítette viselkedését és leléptette.

Papp veseütésre panaszkodott, ám az orvosi vizsgálat megállapította, hogy nem a veséje, hanem a kisbordájára kapott szabályos ütést. Kubinyi jó erőben van, képességeit azonban nem nyílt alkalma igazolni.

Váratlanul a legjobb mérkőzést kaptuk a Deli-Konkoly összecsapáson. Eleinte úgy látszik, hogy Deli fölényesen győz és Konkoly alig tudja feltartani az ütéseit. A 4-ik menettől Konkoly erősen feljön, néhány nagyon jó felütést visz be, és amikor a végső kettős gongütés elhangzik, a győzelem reményében boldogan ugrál a szorítóban, az eredményhirdető azonban Deli győzelmét jelenti be. Jogosan, mert Deli már az első három menetben bebizonyította felsőbbségét.

Most következik Frigyes Dezső nagy érdeklődéssel várt profi bemutatkozása, legújabb Európa-bajnokunk, azonban adós marad az erős ütésekkel és az ökölvívás művészetének a csillogtatásával. A minden erejét védekezésre használó Ebergényivel szemben persze fölényben van, biztosan nyer is, de a közönség csak a 6-ik menet élénk akcióinál melegszik kissé fel.

Az utolsó mérkőzésen öreg bajnokunkat, Csiszár Ferencet látjuk viszont. Halántéka már erősen őszülő, de az ütései kemények és bizony a vele szembeállított Pozsonyi egészen inferióris szerepet játszott és nagyon hamar „lefeküdt”. Amit a közönség elégedetlenül vett tudomásul, annál jobban ünnepelte a még mindig népszerű Cukit.