A legtöbbször igen szűkszavú északafrikai hadijelentésekből az ottani harcok lényegét kevesen tudják kiolvasni. Európai értelemben úgyszólván nem is lehet ott háborúról beszélni, mert a szembenálló ellenfeleknek nap mint nap egy közös ellenséggel, a sivataggal kell küzdeniök. A mostani harcok színhelyén, Cirenaica és Egyiptom határterületén a hadviselés szempontjából nagyon nehéz terepet találunk.
A kietlen homoksivatag és a még ennél is rosszabb sziklás területei minden csapatmozdulatot megnehezítenek és még a páncélosok élőnyomulását is nagyon lassítják. A terep nehézségei mellett az ott harcoló csapatoknak még a nagy forrósággal és a vízhiánnyal is küzdeniök kell. Ezen a vidéken vannak a világ legmelegebb helyei, amelyek a mérések szerint még a hírhedt kaliforniai Halál-völgyön is túltesznek.
Ivóvizet csak az oázisok kútjaiban és a tengerparti városokban lehet találni, de ezek a kisvizű kutak többezres létszámú, nagyobb csapatok ellátására nem elegendők. Az aranynál is érdekesebb vizet tehát vízszállító hajókon vagy termoforos teherautókon messze vidékről kell az egymással küzdő csapatokhoz szállítani. A forróságon és a vízhiányon kívül az északafrikai hadszíntéren még egy orvul támadó ellenfél van: a homok. A Szahara lisztfinomságú homokja a szelek szárnyán mindenhova eljut és mindent tönkretesz.
Behatol a harcoló felek tüdejébe, a páncélosok védőszemüvege alá és az értékes harcigépek legfinomabb részeibe is. Csak a katonaviseltek tudják belátni, mit jelent az, ha a géppuskába vagy golyószóróba egy kis homokszem kerül. Az értékes fegyverek azonnal hasznavehetetlenekké válnak és csak szétszedve lehet őket ismét használhatóvá tenni. Különlegesen szerkesztett, légmentesen záródó gépekre van itt szükség. A hozzáértők szemében nem túlzás az az olasz közlés, hogy az észak-afrikai hadszíntéren a homoktól a legújabb gyártmányú motorok egy év alatt teljesen tönkremennek.
Ilyen elképzelhetetlen nehézségek mellett folyik a német és olasz csapatok észak-afrikai támadása. Az angolok nagy erőkkel végrehajtott téli előnyomulását a tengelycsapatok három hét leforgása alatt teljesen visszavetették és a harcok ma már ismét Egyiptom határterületén folynak. Az angolok egyetlen cirenaicai városban, Tobruk erődjeiben vetették meg a lábukat, de a németek - a többi frontokon bevált taktikát követve - Tobrukot maguk mögött hagyták és tovább üldözték az ellenséget.
A hadjárat legfontosabb eseményei, mint eddig, most is a keskeny tengerparti övezetben folynak le, mert az Alexandria felé vezető egyetlen járható út végig a tengerparton vezet. Az angolok fővédelmivonala, a hírek szerint Mersa Matruh előtt van. Ez a vonal védi Ed-Dab'a városkát, az Alexandriából kiinduló vasútvonal végállomását.
Az angolok a mersamatruhi védelmi vonalat az északafrikai hadjáratban szerzett tapasztalatok alapján a legkorszerűbb védelemmé építették ki és abban bíznak, hogy ez a vonal a ma támadó fegyverek számára is áttörhetetlen. Mersa Matruh elestével ugyanis valószínűleg Egyiptom sorsa dőlne el, mert megnyílnék az út Egyiptom szíve, Alexandria, valamint a Szuezi csatorna felé.
