Budapest, május 10.
A Pester Lloyd berlini tudósitója Ernst Lemmer, aki állandóan pontos és hiteles információiról közismert, rendkivül érdekes telefontudósitást közöl az uj német offenzíváról. A cikk bevezetésében utal Scherer német vezérőrnagy körülzárt seregének felszabaditására, majd igy folytatja:
- Kiderül, hogy a keleti hadszintéren 1941 decemberétől 1942 áprilisáig nem volt olyan összefüggő arcvonal, mint amilyen például a nyugati fronton állt. Összefüggő lövészárokrendszerről nem volt szó. A német hadvezetésnek nyilvánvalóan, miután december elején közzétette elhatározását, hogy védelembe megy át, uj stratégiát kellett kialakitania, hogy a nyári és őszi harcokban nyert területet tartani tudja.
Az orosz térség végtelennek tetsző távlataiban a német vezetőség lemondott kötelékeinek szétszórásáról, hogy ahelyett rögtönzött támaszpontok láncolatában szervezze meg védelmi erejét. Ismeretes is, hogy ezzel a sziget – vagy támaszpont – stratégiával sokkal kevesebb csapatra van szükség, mint összefüggő front esetében.
A szovjet vezérkar ellentámadási stratégiája azon a szándékon nyugodott, hogy a német ellenállási centrumokat megtörjék, vagy csapattömegeikkel elözönöljék és ezáltal ők határozzák meg a cselekvés törvényeit. Ezzel szemben az ember és az anyag kiméletlen bevetése ellenére stratégiai mértékű szovjet sikerre nem került a sor, ugyhogy a németek mindenütt tartani tudták kulcsállásaikat. Sikerült ugyan a szovjetnek néhány helyen haderejével keresztülözönlenie a német támaszpontok között, amelyeket ennek következtében elvágtak mögöttes összekötettetéseitől és ezáltal ugyszólván az ellenállás szigeteivé váltak, de német részről nem likvidálták őket. Német részről aláhuzzák a csapatok teljesitményét, amelyek a nyári hadjárat kezdete óta harcban álltak és mégis annyi szellemi és fizikai erejük volt, hogy taktikai és időjárási viszonyok között megállták helyüket.
Ma már tudjuk - folytatja a berlin tudósitó -, hogy a keleti front téli csatái élesebbek voltak, mint a mult nyár és tél hadicselekményei. A szovjet fanatikus ellentámadási akarata, valamint hideg, hó és vihar adta meg ezeknek a harcoknak a jellegét és ehhez még az elszállásolási lehetőségek fatális hiánya járult. A most láthatóvá vált átmenti állapotban a német erőfeszitések kétségkivül arra irányulnak, hogy először, mint a Scherer-hadsereg esetében, helyreállitsák az összeköttetést valamennyi helyen a körülzárt ellenállási fészkekkel, azután pedig kedvező kiindulási pontokat nyerjenek az elkövetkező hadműveletekhez. Ezért tulajdonképpen harci szünet, mint az egyébként hosszu ideig tartó háborus akcióknál rendszerint elkövetkezik, gyanithatólag itt nem várható. Sőt ezért még az is lehetséges, hogy az átmenet az uj német offenzivához, amelyet barát és ellenség bizonyossággal vár, fokozatosan történik és az offenzivához jellegét kezdetben alig lehet majd felismerni.
E nyár offenziv hadvezetőségének formáját egyelőre még nem lehet körvonalazni, mivel feltehető, hogy a tavalyi offenziva és a téli háboru tapasztalatai után ismét uj módszerek jelennek meg. Még kevésbé lehet természetesen megjósolni, milyen helyeken kerül majd a sor a német és szövetséges seregek nagy offenzivájára. Azt sem tudják, hogy lesz-e a szárnyakon vagy másutt előjátéja, mint a háboru eddigi nagy offenziváinak. Csak egyet szabad, Berlinből tekintve, bizonyossággal feltételezni, hogy: Német részről a felvonulás már régen teljes mértékben folyamatban van.
Titok marad egyelőre, milyen frontszakaszon koncentrálódnak az offenziv előkészületek. Leningrád és Rosztow, mint a Szovjetunió vasuti és csatornarendszerének kiinduló pontjai, éppen ugy nagy jelentőségűnek tűnnek fel, mint Moszkva, a katonai hadigazdálkodási és politikai középpont. De a Kaukázus őrvidékére mutató Donce-medence, a Krim, mint a stratégiailag alig alábecsülhető szárnypozició, továbbá az északi frontszakasz, a talán legfontosabb szovjet behozatali kikötővel, Murmanszkkal, egyaránt szembetűnnek. Csak a német vezetőség következő akciói nyujtanak majd felvilágositást - fejezi be cikkét a berlini ujságiró.