Azt hinné az ember, ahány gépgyár van a világon, valamennyi csak ágyút és gépfegyvert, repülőgépet, harcikocsit, lángszórót, bombát, búvárhajót, torpedót és másféle hadigépet gyárt. Ez nagyjából úgy is van. A mai technika tetőtől-talpig harci vértezetbe öltözött. De ez még korántsem jelenti, hogy békés technikai alkotások most már nem születnek a mérnökök rajzasztalán és a műhelyekben. Sőt - ellenkezőleg!

Hiszen a háború szükségképpen rengeteget semmisít meg a békés technikai alkotásokból. Szétrombolt villanytelepek, feldúlt gyárak, megsemmisített pályaudvarok, megrongált vasutak, járhatatlanná tett utak, felrobbantott hidak várnak arra, hogy tudós mérnökök, szorgos munkáskezek újjávarázsolják őket. Igen sok helyen, amely nemrég még harctér volt, már teljes erővel folyik a pótlásnak és a helyreállításnak ez a munkája. Az élet nem várhat, haladnia kell, a közlekedés, az ipar, a kereskedelem, a termelés eszközeit és lehetőségeit újra vissza kell állítani, hogy az élet visszatérhessen régi kerékvágásába.

De a békés technika mindezeken kívül még új, nagyobb feladatokra is készül. Hiszen előrelátható, hogy a harci zaj elültével, a békekötés után, amikorra az emberiség energiái megint békés célok felé fordulnak, a civilizáció haladása még rohamosabb iramot ölt majd, mint valaha is, a mostani háború előtt. Az emberekbe százszorosan tér vissza az életvágy, az alkotókedv, a munka láza. Még többet, még szebbet, még nagyobbat akarnak alkotni, mint azelőtt. Többszörösen jóvá akarják tenni a háború pusztításait. És a békés technika akkor ismét teljes jogaiba lép ...

Mindezeknél fogva, a „békegépek” gyárai pillanatra sem pihennek. Harcikocsik repülőgépek mellett száz- és ezerszámra épülnek még ma is, a nagy vasúti mozdonyok, vasúti kocsik és gépkocsik. A német gépipar, a maga szédítő arányú haditermelése itt még arra is ráér, hogy újrendszerű óriásmozdonyokat építsen és szállítson a világ minden részébe.

Nagy gyorsvonati mozdonyok készülnek a világhírű német mozdonygyárakban és kerülnek Európa és Ázsia nagytávolságú vasútvonalaira. Ott azután, vad hegyek között, vagy végtelen pusztaságokon, versenyt száguldanak a széllel, fényűzően berendezett expresszvonati szerelvényt vontatva maguk után. De gépkocsik is kerülnek ki ezrével a gyárakból meg mezőgazdasági gépek, motorok, gyáripari berendezések.

De legnagyszerűbb mégis az, amit a technika a villamosipar terén termel. Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy műveletlen területeket az emberi jólét szolgálatába vonni s a lakosság életszínvonalát nagymértékben emelni csak minél több és olcsóbb villamos energia segítségével lehet. Ezért áll most minden nemzeti munkaterv homlokterében az országos villamosítás kérdése. Olcsón sok villany erőt azonban csak ott termelhetünk, ahol nagy mennyiségű és olcsó hajtóerővel rendélkezünk, az áramfejlesztőgépek forgatására. Tehát ahol dús szénbányák vannak a közelben, vagy pedig még inkább, gyorsfolyású patakok, erőssodrú folyók és zuhogó vízesések.

A világ vizierőiből mindeddig még sok millió lóerő hever parlagon. Ennek az ingyen-energiának a kiaknázása azonban most nagy arányokban indult meg. A tengerentúli országokban főként az északamerikaiak vezetnek a vizierők hasznosításában, roppant méretű gátak és vízierőtelepek építése révén. Európában és Ázsiában azonban vitathatatlanul Németországé ezen a téren is a vezérszerep. Skandináviába, csakúgy, mint Nyugat- vagy Délkelet-Európába, sőt még a távoli Keletre is, túlnyomórészt a német villamos- és gépipar szállítja a turbinákat és áramfejlesztőgépeket mindenhová, ahol új vizierőtelepet akarnak létesíteni.

Ezek közül a külföldre vándorló német villanygép-szörnyetegek közül mutat be kettőt  képünk. A második egy most épülőfélben lévő finnországi vizitelephez rendelt 80.000 lóerejű áramfejlesztőgép forgórészének egyik kerekét ábrázolja. 6 méter átmérőjű, súlya 50.000 kiló és a tövében álló szálas testű munkás liliputi emberkévé törpül mellette. A harmadikon egy ennél nagyobb teljesítményű áramfejlesztőgéphez való. 7 m. átmérőjű kerék látható. Ezt Mandzsukuóba szállítják, egy ottani folyón létesítendő vizierőműhöz.

Vasúti szállítása meglehetősen kemény diót jelent a mérnököknek, lévén a szörnyeteg alkatrész súlya vagy 100 tonna! Minden egyes áramfejlesztőgépbe három ilyen kerék kerül, mégpedig közös tengelyen, mely egymaga is 67 tonnás. Ezekkel és egyéb szerelvényekkel együtt, egy-egy áramfejlesztőgép forgórészének súlya 560 tonnára rúg. Maga a gép, teljesen felszerelve, több, mint 10 méter átmérőjű lesz és kereken 1000 tonnát fog nyomni. Szállításkor természetesen szétszedik majd a gépóriást és különleges vasúti kocsikban fogják Mandzsukuo felé útnak indítani.