A HÁBORÚS ÉLELMISZERELLÁTÁS EGYIK NAGY GONDJA: A FRISS GYÜMÖLCS
Mire ezek a sorok megjelennek, már benne leszünk a friss gyümölcs-idényben. Cseresznyét és a tavasz meg a koranyár többi mosolygós ajándékát kínálgatják majd a piacok, a kereskedések (bár lehetséges, hogy a barátságtalan időjárás miatt, vontatottan indul majd a „szezon”). Az előrelátó gazda azonban éppen ilyenkor gondol a jövőre, akkorra, amikor majd híjával lesz a friss gyümölcsnek. És kétszeresen gondol erre, ma, háborús időben.
Miért? Mert a közhely szerint a gyümölcs „élet, erő, egészség”. Ennek a cégérízű állításnak azonban igaz a magva. A gyümölcs bő forrása a vitaminoknak, amelyek a szervezetnek ellenállóerőt és védekezőképességet nyujtanak betegségek, fáradtság ellen. Mintha a nyári gyümölcs csak azért volna, hogy véle az ember felraktározza magába a nyári nap aranyló fényét és erejét a sötét, borús őszi és téli hónapokra.
Háborús időben kétszeres gond, hogy a lakosság kielégítően táplálkozzék és egész esztendőn át megőrizze egészségét és munkaerejét. Viszont a háborús gazdasági viszonyok megnehezítik a gyümölcsellátást. Megnehezítik nyáron is és méginkább télen, amikor gyéren akad gyümölcs. Amikor pedig leginkább szorulnánk egészséget őrző vitaminokra.
Mit tesznek ilyenkor az előrelátó közellátási hatóságok és a magánvállalatok? Raktározzák a gyümölcsöt. Ez történik nálunk, de szerte az egész háborús Európában is. Leghatalmasabb és legszervezettebb arányokban talán a Német birodalomban.
Gyümölcsöt raktározni azonban meglehetősen kényes feladat. Alig ismerünk kényesebb, bomlékonyabb élelmiszert a friss gyümölcsnél. Ne felejtsük el, hogy még a termőhelyéről leszakított gyümölcs is él. Él, mint a virág, sőt lélegzik és meleget termel. Érzékeny műszerrel (villanyhőmérővel) mérhetjük is minden egyes gyümölcsszem melegtermelését. Ebből azután következtethetünk, vajjon rendben folyik-e a gyümölcs élete, nem lépett-e fel benne zavar, nem romlott-e meg.
A megromlás főként azért következhetik be könnyen, mert a gyümölcs anyagában sok a nedvesség, meg a cukor. Ez eszményi táplálótalaj különböző bomlást okozó csírák, élesztőgombák és penészek számára. Azok azután egy-kettőre megtelepednek a gyümölcsben s ha kedvező a hőmérséklet, megkezdik romboló munkájukat. Vannak azonkívül a gyümölcsben bizonyos erjesztőanyagok, amelyek szintén bomlasztóan működnek s mindennek eredményeképpen a felraktározott gyümölcsnemű egykettőre elpusztul.
Szerencsére ma már nem vagyunk teljesen védtelenek a gyümölcsromlással szemben. Többféleképpen is meggátolhatjuk a bomlasztó csírák működését A leggyakoribb eljárás: a nagy hideg, amely a csírák élettevékenységét megbénítja. Ezért tárolják a gyümölcsöt, de más, bomlékony élelmiszert is, nagy hűtőházakban, ahol még a legforróbb kánikulában is dermesztő, sarkvidéki hideg uralkodik.
A németek a hideg hatását legutóbb különleges módon, az úgynevezett gyorsfagyasztást módszerrel, lényegesen fokozták. Ez abból áll, hogy az árut, különleges vegyi anyaggal igen gyorsan lehűtik s aztán állandóan alacsony, akár fagypont alatti 30-40 fokos hőmérsékleten tartják. Az eljárás olyan tökéletes, hogy még a legérzékenyebb gyümölcsfajták, mint a szamóca, vagy az eper is bámulatosan hosszú ideig tartható el vele, a legcsekélyebb romlás nélkül.
De alkalmas a módszer másfajta élelmiszer - főzelék, hús - eltartására is. Vannak gyümölcsfajták, melyeket ilyen módon akár évekig is el lehet tenni a hűtőházban anélkül, hogy értékükből veszítenének. Ha felengedik őket, ugyanolyan frissek és zamatosak, mintha akkor szedték volna a fáról. Vitamintartalmuk pedig úgyszólván érintetlen. Ebben rejlik az új fagyasztómódszer nagy előnye minden más eddigi hűtőeljárással szemben.
Németország roppant kiterjedésű hűtőházakban évekre elegendő gyümölcs- és főzelék mennyiséget raktároz fel ilyen módon a lakosság számára. Minden hűtőtelepen természetesen a tudósok egész serege őrködik a tárolt áru minőségén. Időnként mintát vesznek a felhalmozott gyümölcsből, főzelékből és a képen látható módon, villanyhőmérővel ellenőrzik, vajjon egészséges-e. Amíg csontkeménnyé fagyva hever a hűtőkamrában, addig természetesen „tetszhalott” állapotban van, lélegzése, hőtermelése nincs. De ha óvatosan felengedik s aztán rendes hőfokú helyiségbe kerül, életműködése ismét megindul.
Lélegzeni kezd újra s ennek következtében felmelegszik. A villanyhőmérő azután megmondja, egészséges mértékű-e a gyümölcs lélegzése. Mert ha csak a legkisebb puszta érzékekkel még észrevehetetlen mérvű bomlás lépett is fel benne, a lélegzésben már zavar áll be s a hőmérő nem az előírt hőfokot mutatja. Ez pedig annyit jelent, hogy a gyümölcsöt el kell dobni! Még akkor is, ha szemre még egészséges. Mert a pusztulás csírái már gyökeret vertek benne.
A gyorsfagyasztással kezelt gyümölcsök között azonban alig fordulnak elő romlott példányok. Valósággal „örökké” friss gyümölcsök ezek és az esztendő minden szakában rendelkezésére állnak a lakosságnak. Az ipar és tudomány, a mintaszerű szervezéssel párosulva, így akadályozta meg, hogy a háború komoly zavarokat okozzon a közellátásban s azon keresztül a nemzet küzdőerejében...
