A természet csodái
Valamennyi világrész valamennyi embere s minden ember körül az egész világ: maga a megérthetetlen csoda, amely sok ezermillió esztendő óta rejtély és talán örökre az is marad. Ember soha meg nem értheti, legfeljebb tanulmányozhatja és magyarázgathatja a csillagvilág vagy a legapróbb növény egyformán jelenlevő csodált s talán nem is lenne jó, ha mindent megérthetnénk s nem maradna elgondolkoznivaló az ilyen jelenségeken. De bármerre menjünk a nagyvilágban, találkozunk olyan tárgyakkal vagy élőlényekkel, amelyek Istent vetítik elénk.
Akár a természet szeszélye, akár valami más erő alkotta ezeket, bizonyos, hogy eredetük érthetetlen s nem is véletlenség, hogy ilyenek. Amikor a természet a hindu pagodákat Amerika belsejében sziklákból faragta ki, vagy a nílusi mocsarak krokodilusát kőbevésve odadobja a texasi sivatagba: az ember önkénytelenül arra gondol, nem az ember volt-e az, aki elsőnek a kőpagodát pillantotta meg s ezt utánozta le Indiában?
Másfél kilométer hosszú sárkány
A mesék - elég baj - ma már nem divatosak ebben a nagyon is reális elvekkel teli életben, de azért az utazó ámulva áll meg Texas belsejében egy hatalmas sziklatömb előtt, amely másfél kilométer hosszúságban folyik szét és a legszabályszerűbb meseszerű sárkány alakját mutatja.
Van ebben az alakzatban valami a krokodilus vagy alligátor lusta s jólismert testéből. Mintha valahogyan idetévedt és kővévált volna valamely varázsló vessző suhintása után, - pontosan kialakult a kőfeje, a lomha törzse, sőt lábainak csonkjai sem hiányzanak. Farkának hosszú, keskeny csíkján sárkányszerű, néhol tűhegyes, néhol beretvaéles kőtaraj vonul végig s a vége elmosódik a hegyek lábán, ahol beleolvad a lávamasszába.
A texasi cowboyok szívesen mutogatják ezt a természetes sziklaalakulatot. Fejének két szemlyukába apró tükröket szoktak tenni és tátott szájába akár cigarettákat, akár fehér krétákat raknak. Igy aztán a kőcsoda feje tökéletes alligátor-fej. Mintha támadásra készülne ez a hatalmas állat. A szemlélő előtt megelevenednek a mesék, amelyek – bármit nevel is belénk a kor - mégis csak végigkísérnek bennünket a sírig.