Sokszor felvetődött Magyarországon a kérdés, vajjon köthetnének-e a gazdák biztosítást a rossz termés ellen. Érdekes és tanulságos cikket közöl a Közgazdasági Szemlében Éber Ernő erre vonatkozó amerikai kísérletről.

A mezőgazdának Amerikában is súlyos problémája a termés eredményének bizonytalansága.
Az előrelátó takarékoskodás viszont éppen a mezőgazdáknál ütközik nehézségekbe. Az USA kongresszusa ezért 1938-ban 20 millió dolláros hitel segítségével kísérletképpen állami termésbiztosító társaságot alapított. Ennél a biztosítás mindenfajta károsodásra kiterjed, mely a termést a vetéstől a cséplésig mennyiségben érheti. A cél tehát tulajdonképpen a termésátlag biztosítása.

Egyelőre a búzatermés biztosításával kísérleteznek.
Kielégítő eredmény esetén kiterjesztik majd a biztosítást más terményekre, elsősorban kukoricára, gyapotra és dohányra is. A biztosítás mindenhol az átlagos terméseredményhez igazodik; azon a vidékeken, ahol gyakoribb a rossz termés, a biztosítási díjak is magasabbak. A termés biztosított mennyiségét, a biztosítási díjat és a kártérítés összegét acrenként bushelben állapítják meg, olymódon, hogy bizonyos hosszabb időszakon belül minden gazda körülbelül ugyanannyit fizet be biztosítási díjként, amennyit kártérítési összegben kap. Kártalanításnak akkor van helye, ha a búzatermés nem éri el az átlagos termés 75 vagy 50 %-át. 90%-ban a 75 percentes biztosítást választották, noha az a drágább.

A legnagyobb nehézséget az átlagtermés megállapítása okozza.
Ennek alapját általában az utolsó tíz év termésátlagának statisztikai adatai és az egyes gazdaságoknak kiválasztott, úgynevezett „kulcs-gazdaságokkal” való szakértői összehasonlítások képezik. A statisztikai adatok egyelőre meglehetősen hiányosak és pontatlanok. A biztosítás fokozódó megszervezésével és elterjedésével azonban állandóan javul a helyzet.

Nagy szerepe van a jó gazda gondosságának és a termelési eljárásnak.
A biztosító társaság egyelőre csak az ugarolásra és az öntözésre van tekintettel a biztosítási díjak megállapításánál. Később tekintetbe fogják venni mindazokat az eljárásokat és körülményeket (trágyázás, vetésforgó, vetés, a vetőmag kiválasztása), melyek a termelés eredményességét elősegíthetik. A gazdáknak is érdeke a jó termés elérése, mert a biztosítás sohasem terjed ki az egész termés értékének megtérítésére.

A biztosító társaság eredményes működésének feltétele, hogy függetlenítsék politikai mesterkedések hatásától és hogy legalább 500.000 búzatermés-biztosítása legyen egy évben. A társaság 1939-ben még erős deficittel dolgozott, 1940-ben azonban az évi mérleg egyensúlya már helyreállt. A gazdák sem idegenkednek a biztosítás eszméjétől; 1939-ben még csak 13%-uk biztosította búzatermését, 1940-ben csaknem 30%-uk.

Egyelőre még sok nehézség mutatkozik.
A gazdáknak sok a kifogásuk; a termésátlagok és biztosítási díjak megállapítása pontatlan; nagy probléma a rossz termésátlagú vidékek kevés biztosítása a magas díjtételek miatt. A búzatermés-biztosítás tehát sikert ígér ugyan, de eredményességét csak további kísérletek bizonyíthatják be.