… a harmadik háborús év küszöbén újból kéréssel fordult a magyar társadalomhoz.

A megnagyobbodott ország megsokszorozódott feladatai fokozott áldozatkészséget követelnek minden dolgozó magyartól.
A Főméltóságú Asszony rádiószózatában rámutatott arra, hogy a nemzet nem fáradt el az adakozásban, mert tudatában van annak, hogy a történelem áldozatokra kész nemzeteknek ad elégtételt.

A magyar társadalom azonban a háború gondjai és nélkülözései közepette is viszonylag ellátottabb, mint a hadviselő Európa néhány más nagy és kis országának társadalma. Köszönjük meg lélekben a Gondviselésnek ezt a kegyet és érezzük át a helyzet teljes felelősségét.

– Két arcvonal számára kérek e háborús télen – mondja a továbbiakban a Főméltóságú Asszony, – a hadviselés magyar hősei és a frontmögötti élet harcvonalának nélkülözői számára. A magyar társadalom akkor szolgálja a legjobban honvédeink téli felszerelésének ügyét, ha akciómon át pénzbeli adományokkal járul hozzá télen a fagyos orosz pusztákon őrtálló magyar honvéd felszereléséhez. Minden adományon, amely kezeimhez jut e történelmi időkben, a nemzet áldozatkész öntudatának örök szellemét érzem.

*

A kormányzó úr fennköltlelkű hitvesének felhívásához nincs mit hozzáfűznünk.
Szívből jövő szavai visszhangot vertek minden magyar szívben. Adjunk és legyünk boldogok, hogy az örök emberi jóság jegyében Horthy Miklósné szavait sugározza felénk a rádió…