Pécs, április 27.
Feledhetetlen ünnepe volt vasárnap Pécsnek. Amikor a visszatérő gyalogezredek dicsőséges fegyvertényeik után visszatértek Pécsre.
A város ünnepi zászlódíszt öltött. Az Országzászló-tér körüli lobogók és Pécs város kék- sárga színeit viselő zászlók díszítették. A felvonulás utvonalain mintegy 30. 000 ember sorakozott fel. A büszkeség lángja lobogott a szívekben s tengernyi orgona, gyöngyvirág és tulipán illatozott a várakozók kezeiben.
11 óra 25 perckor zendített rá a katonazenekar a Himnuszra. Ekkor érkezett meg a hadtestparancsok a törzskarával. Az ipariskola ablakaiból valóságos virágeső hullott rájuk, majd a város előkelőségei üdvözölték őket. Utánuk a csapatok vonultak a térre.
A Himnusz elhangzása után dr. Esztergár Lajos polgármester üdvözölte a hazatért honvédeket.
A nagy tapssal fogadott beszéd után a hadtestparancsnok köszönte meg az üdvözlést.
„ A VI. hadtest csapatai immár harmadízben térnek haza a honszerző utjukról. Mostani utunk a többihez viszonyítva rövid, de annál eredményesebb volt. A Felvidéken és Erdélyben diadalkapukkal, virágözönnel vártak bennünket:
Itt először egy hatalmas erődövön kellett keresztülhaladnunk és itt a házak tetejéről, templomok tornyairól és különböző leshelyekről géppuskák tüze fogadott bennünket.
Ez, sajnos, több derék bajtársunk életébe került, mások pedig az aljas merényletek következtében megsebesültek. Csapataink azonban elnémították az aljas balkáni merénylőket. Hogy ez az utunk ilyen eredményes volt, ilyen sikerekkel járt, az nemcsak csapataink vitézségén és rátermettségén mulott, hanem azon is: tudtuk, hogy bennünket az otthoniak lelkesedése és szeretete kitartásra és nagy tettekre buzdít. Ebben a tudatban hajtottuk végre ezt a hadműveletet, amely ismét meghozta Magyarországnak egy rendkívül termékeny darabját.”
A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott szavak után vitéz Dömötör János tábornok törzskarával lóra szállt, hogy kezdetét vegye a díszszemle, amelyen elsőnek Albrecht királyi herceg vonult fel ezrede élén.