Csetnik- módszerek: gyilkos revolver a nemzetiszínű kokárdás nő és a 15 éves kezében

Ujvidék, április 20.

A M. Kir. Honvédség propaganda századától

Ma már mindenki megismerkedett ezzel a pisztolycsettenéshez hasonló szóval: csetnik. Most csak néhány esetet akarok ismertetni a „csetnikmódszer”-ből.
Ujvidéken történt. Egy fiatal zászlós sietett végig a főtéren. A magyarok, akiknek kis piros- fehér- zöld szalag virított a kabáthajtókájukon- nehezen lehetett ezen a vidéken nagyobb nemzetszínű pántlikát szerezni- mind lelkesen köszöntötték. A fiú alig győzte fogadni a szívből jövő „Isten hozott”- okat

Egyszer csak egy csinos fiatal nő ugrott eléje, karján, bluzán, kalapján tenyérnyi széles nemzetszínű szalaggal. Balkezében hatalmas ibolyacsokrot szorongatott. Lelkes kacagással ugrott az ifju – zászlóshoz, feléje nyujtotta az ibolyát, átölelte, megcsókolta. És az utcai zajban talán senki sem vette észre szavain az idegen kiejtést, amikor boldogan kiáltotta:
- Isten hozott, magyar katona!
A következő pillanatban csak egy egészen halk csettenés hallatszott és a zászlós viaszssápadtan rogyott a kövezetre.
A nő csetnik volt és a lelkes ölelgetés közben pisztolyt szorított a zászlós oldalához.

Lelövi az őrt a letartóztatott öregasszony.

Csetnik gyanus embereket állítottak elő. Két szuronyos honvéd kísért egy öreg szerb kocsmáros házaspárt. A férfi 60 körül járt, az asszony is csak pár évvel lehetett fiatalabb. Szó nélkül mentek a katonák között. Az öregasszony riadtan kulcsolta össze mellén a kezét. Szinte megsajnálta, aki látta
Az egyik néptelenebb utrészen az egyik összekulcsolt kéz előre lendült, pisztoly dörrent és az elől haladó katona szó nélkül összeesett.
Később a „sajnálatraméltó” riadt kis öregasszony bluzában még egy revolvert találtak.

Magyar házak padlásáról lövöldöznek a csetnikek

Egy ház padlásáról sortűz dördült el egy uton vonuló honvédcsapatra. Mint utólag kiderült, a ház valamennyi lakója színmagyar.
Magyarlakta házak padlására osontak fel a csetnikek, onnan adtak le lövéseket, hogy a házra vonják a honvédség fegyvergéppuska és ágyutüzét, ők maguk pedig, mellükön hatalmas nemzetiszínű kokárdával, hangos éljennel kisétáltak a házzal hátulról szomszédos épület kapuján.

Két honvéd benyitott egy parasztház udvarára. Vizet akartak meríteni kulacsukba.
Alig értek a kuthoz, egy ablakból rájuk lőttek. Pár perc mulva a ház lakói,- egy volt szerb vasutast, feleségét és a sógornőjét- már szuronyok közt kisérték. Kihallgatásukkor a vasutas sírva panaszkodott:
- Nem tehettem másként. Sohasem voltam csetnik, de két nappal ezelőtt megjelent nálam egy csetnik és átadott két revolvert töltényekkel, azzal a paranccsal, hogy lőjünk majd a magyar katonákra. Megfenyegettek, hogy ha nem engedelmeskedünk, szemmel tartanak és majd ők végeznek ki. Terrorizáltak. Mindenképpen a halál várt ránk.

Revolvert ad a tanító a diákjának…

A zombori városháza udvarán 15 éves fiút hallgattak ki. Előállították, mert
Militics községben a szerb iskola padlásáról rálőtt az elvonuló tüzérekre.
- A Gospodin tanitó adta a revolvert. Azt mondta: Kicsapnak az iskolából és agyonlövik apámat és anyámat, ha nem lövök a magyar katonákra.
Maga a csetnik- tanító odébbállt.

Özönlöttek haza délről a Dunán kersztül a volt szerb katonák. A németek elfogták őket valahol Sabác táján, de nem vitték hadifogságba, hanem hazaengedték őket. A magyar honvédség a Dunánál igazoltatta őket, megállapította személyazonosságukat és utnak indította őket hazafelé. Fáradtan, de boldogan vonultak csapatostul haza a falujukba: örültek, hogy végleg megszabadultak a szerb hadseregtől.
A futaki út mentén egy ilyen leszerelt hazatérő csoportot felfegyverzett csetnikek tartóztattak fel. Gépfegyvert szögeztek rájuk.
- Itt van Petár király parancsa: Azonnal vegyétek el a puskát, forduljatok meg és induljatok a magyarok ellen.
A szerencsétlen emberek, akik már szinte otthonuk küszöbén voltak, a rájuk meredő géppuskák árnyékában, nem tehettek egyebet, minthogy átvették a puskát a csetnikektől és tüzelni kezdtek az első közeledő honvédcsapatra.
A végük szomoru lett, de a csetnikek ezzel már nem törődtek.

A beremendi leventék hőstette

Beremend, április 20.
A szerbek elleni háborunak talán a legérdekesebb részlete, amelyet a magyar katona történetében meg kell örökíteni, a beremendi leventék hőstette. Amikor a Korményzó Úr hadparancsát kihirdették, a beremendi határmenti község leventéi önként jelentkeztek összekötő szerepre.

A kerékpáros leventék a legnagyobb leleményességgel végezték a rájuk bízott feladatot. Járhatatlan utakon, zsombékok és nádasok között sokszor derékig vízben, kerékpárjukat fejük fölött tartva a legnagyobb leleményességgel járták utjokat.

Puskájuk nem volt, csak fapuskájukkal a vállukon végezték el munkájukat. Az egyik levente összekötő felderítés alatt szembetalálta magát egy három tagból álló szerb előőrssel. Olyan hirtelen volt a találkozás hogy elbujni vagy megfutni lehetetlen volt.

Erre a levente lekapta fapuskáját és megadásra szólította fel a szerb járőrt. A csoda, pedig valóra vált. A szerbek eldobták puskájukat és megadták magukat.
Erre ért oda egy magyar járőr, mire a szerbeket lefegyverezték és a levente- járőröknek már volt három karabélyuk.

Ezzel a három karabéllyal husz szerb fegyvert szereztek és mire az egész beremendi vonalon meglódult a támadás, a leventék szerb fegyverekkel indultak harcra és további összekötő szerepre.
De ezzel nem állt meg a leventék katonai művelete, mert munkájukat most már a csetnikek felkutatására fordították. Itt is csodával határos eredményeket értek el.
A környék zsombékjaiban bujkáló csetnikeket polgári ruhájukban megközelítve fogták le, illetve kutatták fel és adták katonakézre.

Száraz leírása ez a valóságnak, de annyi biztos, hogy a beremendi leventék hőstette a magyar katonaszellem és hősiesség örökké világító fáklyája marad.